A bifokális lencsét viselők szemüveg nélkül a közeli és a távoli tárgyakat is homályosan látnák, mert hol a retinájuk előtt, hol mögötte keletkezik a kép a szemlencse rugalmatlansága miatt. A bifokális szemüveggel viszont állandóan billegetni kell a fejüket attól függően, hogy közeli vagy távoli tárgyat néznek, a lencse kettősségét felhasználva. Az izraeli kutató, Zeev Zalevsky ezt a kényszerű váltogatást akarta megoldani úgy, hogy a lencse minden pontja legyen kicsinyítő és nagyító hatású egyszerre. Ehhez a lehetetlennek tűnő feladathoz használt fel egy, a New Scientistben publikált ügyes üvegmegmunkálási trükköt.

Az ötlet egy olyan speciális optikai rács, amely megfelelő módon kiterjeszti a lencse fókuszát. Zalevsky ebből a célból apró, körkörös karcokat vésett a lencse üvegébe, szabályos elrendezésben. Véleménye szerint ekkor a lencse fókuszfoltja a lencse síkjára merőleges fókuszvonallá, fókuszcsatornává változik. Ennek következtében a lencsét használó ember, szemének leképezési hibájától függetlenül mindig éles képet lát, mert a retina a fókuszcsatorna közepére esik. Zalevsky az elképzelését számítógépes modellezéssel és kísérletileg is egyaránt igazolta. Egy kamera lencséje helyébe tette az újfajta lencsét és kiváló képeket készített vele. Ezeken a képeken a közeli és a távoli részletek is egyaránt élesen rajzolódtak ki. A szakemberek legfőbb ellenvetése a találmánnyal szemben az volt, hogy a képalkotás ily módon történő megvalósítása miatt a látott kép kontrasztja rendkívüli mértékben leromlik. Zalevsky szerint ez egy valós hátrány, de a retina érzékenysége nem lineáris, hanem logaritmikus, vagyis az emberi agy a szükséges mértékben képes korrigálni a kép gyenge kontrasztját.

Az izraeli kutató saját céget is alapított találmánya fejlesztésére és hasznosítására. Így elképzelhető, hogy leáldozott a bifokális szemüvegeknek.

Mindenhol éles a kép