Paszternák András életében mindig is kellett valami, ami kiegészíti a szigorúan vett természettudományos tevékenységet. Még szülőhelyén, Szlovákiában kezdett testvérével hírlevelet készíteni szűkebb pátriájának, melynek azóta – jóllehet már Magyarországon él – a 172. számát szerkeszti. Aztán az egyetem elvégzése után egy hangzatos médiareklámnak köszönhetően beiratkozott a Közép-európai Egyetem médiakurzusára, ahonnan el lehetett menni egynapos gyakorlatokra valamelyik médiához. Ő az MTV-t választotta, és egy szombat délelőtt tanúja volt a híradósoknál: hogyan lesz egy napi eseményből műsor. Ekkor, ahogy mondja, ráébredt, ezt a munkát ugyanúgy emberek végzik, mint a kutatást, és talán érdemes lenne valami ilyesmivel foglalkozni. Nem sokkal később www.nanopaprika. eu címmel – hogy némi magyaros ízt is adjon és kitűnjön a hasonló területen nyüzsgő netes oldalak közül – angol nyelvű blogot, weboldalt indított a nanotechnológiában érintett kutatók, diákok és a téma iránt érdeklődő laikusok számára, mely működésének majd három éve alatt András eredeti céljának megfelelően valódi közösséggé vált, több mint 50 országból 3500-nál is több taggal és több mint ezer blogbejegyzéssel.

A hazai tudományos blogok mindegyikén ott a linkajánló, de az összes oldalon jószerével ugyanazok a linkek ismétlődnek. A fiatal vegyész kíváncsi lett, kik rejtőznek az oldalak mögött, milyen célból blogolnak. Így indult a találkozó ötlete, amelyre végül tizenegyen jöttek el (az esemény weboldala: www.kutato.net). Minden fontosabb blog képviseltette magát, mint a csillagászattal és űrrepüléssel kapcsolatos téveszméket helyrerakó Cydonia, a jövőkutatásról szóló Jövőobszervatórium, a látványos természettudományos kísérleteket bemutató videóiról népszerű Szertár, a játékelméletet népszerűsítő Koczy.blog, a tavaszi izlandi kitörés óta közkedvelt Tűzhányó, a tudomány humoros oldalaira rávilágító Babakonyha vagy a környezetvédelmi kérdéseket taglaló Zöld Objektív, de ott volt a Szkeptikus blog és néhány tudományos honlap is. A sokaknak a folytatásra is erőt adó találkozón mód nyílt a személyes találkozókra, de az olvasók is szembesülhettek kedvenc blogjaik szerkesztőivel.

A blogger szeretné megosztani véleményét, tudását, munkája eredményét másokkal – ad általános jellemzést a webes naplóírókról Paszternák András, aki naponta kéthárom órát tölt a neten, ebből szinte „önjáróvá” vált saját blogjának frissítésére, moderálására mintegy fél órát fordít. Úgy véli, a felgyorsult világban kevésbé figyelünk egymásra, és sokan úgy gondolják, ha leírják és közzéteszik a neten gondolataikat, ezek talán megmaradnak. A blogtalálkozó szervezője nem hiszi, hogy a hagyományos médiában dolgozó tudományos kommunikátoroknak – újságíróknak, tévéseknek, rádiósoknak – a kutatói blogok konkurenciát jelentenek. Attól, hogy a blogoló kutatók megtalálják a közvetlen utat a nyilvánossághoz, nem érzi, hogy elvennék a profi újságírók munkáját. Egyrészt a blogok lényegükből fakadóan sokszor szubjektívek – s a jövőjüket épp az fogja eldönteni, lesz-e közönsége ennek a szubjektivitásnak –, másrészt maga az újságírás is egy szakma, amit – ha színvonalasan művelnek – az íróként amatőr kutatóknak gyakran nehéz követniük.

A blogok jövőjével kapcsolatban Paszternák András David Bradley-t, a neves brit blogoló tudományos újságírót említi, aki a Facebook-generáció tudósairól írott cikkéhez több kutatói közösségi oldal szerkesztőjét megkérdezte, és cikke mottójául a magyar bloggertől vett idézetet használta, miszerint az emberek előbb-utóbb megunják, hogy túl sok internetes oldalra regisztráljanak. A Nanopaprika atyja úgy véli, mind a blogok, mind a közösségi oldalak jövője előbb-utóbb szükségszerűen az integráció lesz. Olyan, az érdekesség és remélhetőleg a tudományosság erejével ható oldalak lesznek népszerűek, ahol a látogató az öszszes, rendszeresen olvasott blogot láthatja. Ma még a blogok népszerűsége nem mindig áll egyenes arányban azok tudományos értékével – mondja Paszternák András, aki azonban reméli, a legtöbb esetben a két dolog előbb-utóbb találkozni fog.

Paszternák András