Könnyű bejutni a másik világba?
Az a legfontosabb tudnivaló a Linuxról, hogy nem olyan, mint a Windows. Pedig a kinézete, a kezelőszervei nagyon hasonlítanak. Ennek ellenére a Linuxszal való foglalatoskodás minden pillanatában tartsuk szem előtt: ez nem Windows! Kicsit sem az. A „ruháját” leszámítva nem is akar olyan lenni. Azért fontos ez, mert a windowsos szokások nem fognak működni. A windowsos elvárások nem fognak teljesülni.
Ez az egyik oka annak, hogy a világban működő, több, mint egymilliárd PC kevesebb, mint 0,01 százalékán fut Linux (a szerverek nem PC-k!): mert nagyon sokan, akik át akartak térni, windowsos szemlélettel tették, csalódtak, és visszatértek a megszokott Windowshoz.
A Linux nem termék, mert ingyenes. Nincs garancia, nincs vele járó kézikönyv, nincs kézreálló súgó. Van információ mindenről, de általában nem repül be a szánkba, meg kell keresni.
Melyik Linuxot töltsük le? Mert Windowsból csak egy van, Linuxból meg vagy száz. Amelyek különbségeit csak azok a hozzáértők ismerik, akiknek nincs szükségük erre az útmutatásra. Debian, Fedora, Mandriva, Slackware, SUSE, Ubuntu, ez a hat legismertebb ábécésorrendben. (Biztos kapok a fejemre azoktól, akik szerint fel kellett volna sorolom valamelyiket még). Valójában mindegy, azt azért el kell árulnunk, hogy az ábécésorrend nem egyezik a népszerűségi, avagy elterjedtségi sorrenddel, amely viszont a magyarul elérhető információ mennyiségét és minőségét erősen meghatározza. A Mandriva és a Slackware ebből a szempontból a második vonalba tartozik. Ubuntu, SUSE, Fedora: legyen ez egy „kezességi” sorrend. Mindhárom kiszerelésnek („disztribúciónak”) magyar a telepítője, magyar kezelőfelülete, és a legfontosabb vele csomagolt alkalmazások is magyar nyelvűek. Mindegyiknek van többfős, hivatásos, magyar támogató csapata, következésképpen magyar nyelven is átfogó információt találhatunk a vonatkozó portálokon.
A „nagy” Linux disztribúciók több száz alkalmazást tartalmaznak. Jár velük böngésző, levelező, határidőnapló, irodai alkalmazáscsomag, képszerkesztő, médialejátszó. A többi alkalmazás legnagyobb részét a közönséges halandók soha nem fogják használni, az automatikusan települő fölöslegeseket kiirtani sem nagyon könnyű. Írtunk már pehelysúlyú, kis Linuxokról, amelyeket USB-tárolóról lehet indítani – ezekben jellemzően csak böngésző van...
A böngésző a Linux világban a HTML oldalak megjelenítésére való, a flash animációkat (YouTube-videókat), Javaalkalmazásokat (például banki ügyfélprogramokat) alapértelmezésben nem jeleníti meg, mert ezek nem nyílt forráskódúak, más a licencük, mint a Linuxnak. Ezért ezeket a funkciókat külön kell telepíteni. Általában megtalálhatók a telepítőcsomagok a kiszerelésében, de más licencszöveget kell elfogadnunk a telepítéskor. (Az Adobe PDF olvasó történelmileg jár a Linux kiszerelésekhez, azzal nincs ilyen probléma.)
Már az Windows XP-ben is létrehozhattunk több felhasználót, a Linux viszont a születése óta többfelhasználós operációs rendszer. Több (sok) használója lehet, akik egyidejűleg is bejelentkezhetnek, gyorsbillentyűkkel lehet közöttük váltani. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a Linuxunknak legalább két üzemmódja van: a felügyeleti vagy szerviz mód, és a használati mód. Előbbi a rendszergazda, utóbbi meg egy normál felhasználó. Felügyeleti módban lehet a fontos beállításokat elvégezni, alkalmazásokat telepíteni vagy levenni, a rendszergazda mindenhez hozzáfér. A használati módban az adott felhasználó csak a számára rendelkezésre bocsátott erőforrásokat használhatja, nem is látja a merevlemez nem hozzá rendelt részeit.
Ha sikerrel teljesítettük rendszergazdai feladatainkat, akkor egy gyors, megbízható és szép munkaeszközhöz juttatjuk gyermekünket. Munkaeszközhöz. Játszáshoz másik gép kell.
