Kétszer is megkaptam egy elektronikus levelet, amelyben sürgettek, ellenőrizzem: írt-e 1952 decemberében a Szabad Nép ahhoz hasonló beszámolót, mint amit az ismert Nyilatkozat kapcsán Fidesz-plágium címmel köröztetnek az interneten. Beadtam a derekam. Átlapoztam a decemberi és a novemberi Szabad Népeket az archívumban, de természetesen semmi nyomát nem leltem annak, hogy ott beszámoltak volna a Béke, Szabadság és Egyetértés téesz tagságának közös gyűléséről.

Van, aki beszélget a gitárjával, van, aki simogatja, s van, aki vadul szeretkezik vele a színpadon. Akad olyan is, aki miután mindezt a grádicsot végigsétálta, rohanta, őrjöngte, utolsó tombolásában darabokra törte az ikonná vált hangszert, mágikus szertartásban megsemmisítve az eszközt, amely az önmegvalósítás csúcsára juttatta. Ki tudná elgondolni, hogy egy zongorista kilép a tomboló közönség elé és egy nem létező zongorán imitál egy Chopin-mazurkát? Vagy egy hegedűst, aki Paganinit „játszik” hegedű nélkül?

Sztálinról – halála után csaknem hatvan esztendővel – még mindig vitatkoznak. Világszerte, ám főleg a volt szovjet területeken. Hívei a háborús diadalt emlegetik, ami pedig Putyint vagy Medvegyevet illeti, inkább szeretnének nem foglalkozni ezzel a problémával. A történészek azonban dolgoznak. Néha hihetetlen históriákra derül fény, amelyek – mint cseppben a tenger – a terror szörnyű gépezetének valóságos méreteit mutatják.

Érdemtelenül elfeledett magyar kolónia emlékét őrzik egy észak-georgiabeli városban. Az Egyesült Államokban két település is a Budapest nevet kapta évtizedekkel ezelőtt: míg az egyik egy rövid életű bányászközösség volt, addig a Haralson megyei városban bortermelést próbáltak meghonosítani magyar családok tucatjai. Ha nem jön közbe a szesztilalom, az amerikai Budapest talán ma is virágozna.

Az ötödik kávéháznál kezdtem el furcsállni a dolgot. Akkoriban – úgy tíz éve történhetett mindez – nagy divat volt örvendezni afölött, hogy lám, feltámadóban a régi pesti kávéházi kultúra, egyre-másra nyílnak újra a patinás helyek. Nekünk se kellett több, elkezdtünk törzshelyet keresni. Egy idő után vettük csak észre, hogy ez nem is olyan egyszerű: mert e helyek, amelyek persze fennen hirdették, hogy a régi mintát követve kvázi második otthont kínálnak a pesti polgárnak, valójában pont az ellenkezőjét tették. A legkevésbé sem izgatta őket, hogy a vendégük jót eszik, jót iszik-e, érti-e a másik szavát, akivel beszélgetne, s pláne, hogy visszatér-e valaha.

A cigányok sérelmére elkövetett sorozatgyilkosságban bűnsegédlettel gyanúsított Cs. István édesanyja, aki mindeddig elhárította a média érdeklődését, értesülve a fiával készülő interjúról, vállalta, hogy válaszol lapunk kérdéseire. Anna asszonnyal, aki hangsúlyozta, hogy a témában ez az első, egyben utolsó megszólalása a sajtóban, a Bocskaikerti családi házban beszélgettünk.

A Nemzeti Nyomozó Irodának (NNI) a roma sorozatgyilkosság nyomozása lezárását bejelentő augusztusi sajtótájékoztatója óta a média szinte kizárólag a tiszalöki és a kislétai emberölés során a cigányvadászokat több helyszín közelébe is fuvarozó Cs. István titkosszolgálati kapcsolataival, szerepével foglalkozik. A vádemelési javaslat ugyanakkor egyértelműen leszögezi, hogy társai közül ő volt az egyedüli, aki nem fogott a kezébe fegyvert, nem ölt embert.

A Fidesz elringatózik még a választási győzelem hullámain. Ringatózhat kedvére, mert az ellenzék egyetlen pártja sem képes egyetlen értelmes ellenvetéssel sem élni. A kormánypárt nem ígért sokat, már ami tényleges közpolitikai tervnek lenne nevezhető, de az a néhány ígéret is olvadozik, kivéve persze a szimbolikus ügyeket, amelyekkel mindig ki lehet húzni egy fél évig – mondjuk az önkormányzati választásokon aratott teljes győzelemig.

– Uram, ne hagyja abba, játsszon még! Így kérlelte egy nyugdíjas férfi a 78 éves Reményi Ferencet, aki Pécsett, a Kossuth tér közepére kiállított zongorán Gershwin Summertime-jával koronázta meg főképp dzsessz örökzöldekre épített, tízperces koncertjét. A fiatalosan lezser pólóban és térdig érő nadrágban hazafelé induló Reményi elégedett mosollyal fogadta a kérésbe csomagolt dicséretet, és vissza is lépett volna a zongorához, ám addigra a helyét elfoglalta egy fiatalember, s vad rögtönzésbe fogott.

1993 augusztusában hallottuk a rádióban, hogy a norvég fővárosban a palesztinok és az izraeliek megállapodtak a békeegyezmény kereteiről, sőt a menetrendről is. Ott volt velem P., a lélekbúvár is. Az eseményt meg kell ünnepelni, irány egy arab vendéglő. A józsefvárosi étkezdében összesen hárman voltunk a pincérrel együtt. Kiderült róla, hogy palesztin építészhallgató.

A Fidesz a több mint kétharmados parlamenti többség birtokában jelentős átalakítást hajtott végre a magyar közjogi rendszeren az első száz nap alatt. Megváltoztatta a választási rendszert, növelte a parlamenti többség hatalmát, szélesítette az Orbán-kormány hatáskörét, és a rendszerváltás óta elsőként visszamenő hatállyal büntetőintézkedéseket vezetett be.

A magyar oktatás új úrnőjéről és urairól mindent elmondott az úgynevezett I. Nemzeti Tanévnyitó. Már a neve is szép: azt jelenti, hogy eddig valami plutokrata ámokfutás volt itt, kérem szépen, nem tanévek kezdődtek szeptemberben. Persze megértem én, hogy az előző kormányzati ciklusokhoz hoffmanni magaslatról nézve méltatlan a nemzet vagy akár a tanév fogalma. No de mi volt Klebelsberg Kunó idejében? Igaz, Klebelsberg eléggé el nem ítélhető módon nyitott volt a modernizációra, a nemzetközi trendekre.

Az ellenzékben a szocialista kormány kíméletlen kritikusának számító Fidesz–KDNP szövetség a választások megnyerése után szembesülhetett évekig folytatott saját gyilkos kommunikációs stratégiájának hatékonyságával. Az utóbbi száz napban nem volt olyan gazdaságpolitikai döntése a kormánynak, amelyet ne vett volna össztűz alá az ellenzék.

Van, aki a Nagy kékség, a Nikita, a Leon, a profi vagy minden idők legdrágább európai filmje, Az ötödik elem miatt szereti. Van, aki a produceri tevékenységéért és futószalagon gyártott akciófilmjeiért is rajong – vagy éppen gyűlöli őket. A legendás és megosztó művész, Luc Besson legújabb filmje kapcsán adott interjút a Népszabadságnak.

Hatott a kampány, tényleg vettünk a gyereknek laptopot az iskolakezdésre, és a lehető legjobbat akartuk neki azért a pénzért – tehát üres, Windows nélküli gépet vásároltunk. Linuxot fogunk telepíteni. Cikkünk – a nyílt forrású szoftverek fejlesztőinek és felhasználóinak legnagyobb seregszemléje, az OpenOffice. org konferencia „utóestéjén”– ehhez kíván néhány segítő gondolatot nyújtani.

Amikor a sportcsatorna főszerkesztője a múlt héten külön sajtótájékoztatót hívott össze abból a célból, hogy bejelentse, a péntek esti svéd–magyar Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés fölvezetéseként egyórás, exkluzív interjút sugároznak Orbán Viktorral, a Magyar Köztársaság miniszterelnökével, különféle ízetlen megjegyzések és politikai kommentárok kísérték a közlést.

Száz napja alakult meg Orbán Viktor második kormánya. A miniszterelnök ma Kötcsén, a Balog Zoltán által vezetett Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényén tart előadást Nemzeti Kormányzás mottóval, szeptember 7-én pedig a Professzorok Batthyány Körének kezdeményezésére értékeli kabinetje eddigi tevékenységét. A Népszabadság politikai, közjogi és gazdasági elemzést készített a kormány május 29-i megalakulása óta eltelt száz nap intézkedéseiről.

A valóságos és jelentős törvényhozási eredmények – a mindenki számára hozzáférhető egészségügyi ellátás, a tőzsdereform – és a gazdasági összeomlás megelőzésére tett gyors, messze ható intézkedések ellenére az előzetes felmérések szerint a demokraták súlyos vereség elé néznek a közelgő félidei választásokon. Keserű pirula ez két évvel Obama elnök fölényes, nagy népi támogatással, a megélénkült progresszív mozgalmak segítségével elért győzelme után.

Házkutatást tartott a bonni ügyészség a Deutsche Telekomnál a vállalat magyar leánya, a Magyar Telekom vesztegetési ügyei miatt.