Robothadak a tengerfenéken
Műszakilag például az, hogy nyilvánvalóan új koncepciókat fognak kidolgozni a kitörésgátlók megbízhatóságának növelésére. Nem mellékesen pedig előrelépés várható a mélytengeri olajkutatásokban használt távvezérelt robotjárművek, ROV-ok (remotely operated vehicle) használatában, amelyek a mostani kitörés legyőzésében igen jelentős szerepet játszottak.
A Deepwater Horizon fúrótorony április 20-án bekövetkezett robbanása után nagyon hamar tenger alá merülő, teherautó méretű robotok tucatjait hordozó hajók lepték el a térséget. Távvezérelt robotokat „békeidőben” is rutinszerűen alkalmaznak a tengeri olajkitermelők a szerkezetek ellenőrzésére, a lehetséges hibák felderítésére. A mostani eset azonban annyiban volt különleges, hogy ROV-okból álló egész csapatoknak kellett együttműködve dolgozniuk egyetlen feladaton. A biztonság növelése nyilván új dimenziókat nyit meg a tengeri olajkitermelésben, ezért a jövőben az ilyen közös munka iránti igény még erősödni fog, vagyis új, intelligens megoldásokat kell kifejleszteni a közös automatikus működésre.
A ROV-ok nagy szolgálatot tettek. Amikor kiderült, hogy a beépített kitörésgátló nem tudja megállítani a feltörő olajáramot, a mérnökök ezeket küldtek le, hogy tömjék el a csövet. Amikor ez nem sikerült, ismét a robotok kapták a feladatot, hogy fűrészeljék le a sérült csövet, és rakjanak föl egy négyemeletnyi kupolát a kútra, majd később a helyére tegyenek egy olajgyűjtő sapkát.
Robotok nélkül nem lehetne megoldani a mélytengeri fúrásokat. Ember nem merülhet 200 méter alá, míg a bőséges mélytengeri olajmezők többnyire 1000-1500 méter mélyen terülnek el. A különleges védelemmel ellátott automata robotok akár 7000 méteren is dolgozhatnak. És míg csípőfogó „ujjaikkal” akár egy tengeri kagylót is fel tudnának hozni, képesek féltonnás terhet is emelni.
Maga a ROV fantasztikus műszaki teljesítmény gyermeke. Különleges megoldást igényel például a táplálásuk, hiszen több ezer méterre kell eljuttatni jelentős teljesítményt. A villamos energiát a kísérő hajón generátorok állítják elő, és az innen lebocsátott több kilométer hosszú „tömlőn” keresztül jut el a 3600 volt feszültségű áram. A tömlő bonyolult műszaki megoldásokat igényel, hiszen akár 8 km hosszú is lehet, és 15 tonnás súlya csaknem háromszorosa magának a roboténak. Ez az összekötő köldökzsinór nemcsak energiaátvitelre, hanem video- és adatjelek átvitelére, kamerák, fényforrások, érzékelők, vízminőség-mintavevő műszerek és vágókarok célba juttatására is alkalmas.
Távvezérelt manipulátorokat már sok évtizede használnak, például atomerőművekben, veszélyes munkahelyeken vagy katasztrófahelyszíneken. Az állandó fejlesztések részben a robotok intelligenciájának növelését, részben a különleges, nehéz munkahelyi körülmények ellátását és a biztonságot szolgálják. A nagy mélységű vízben dolgozó távvezérelt robotok sem újak, főként az olaj- és gázipar használja tenger alatti munkahelyein, de szerepet játszanak a tudományos kutatásokban meg balesetek (vízbe zuhant repülőgépek vagy elsüllyedt hajók) utáni kutatásokban is.
További tudományos kutatásokra és fejlesztésekre azonban mindenképpen szükség lesz, mivel nagyon valószínű, hogy a mélytengeri kitermelés – a mostani katasztrófa után várható, esetleges átmeneti stagnálás után – továbbra sem szűnik meg. Sőt a piaci előrejelzések alapján az is valószínű, hogy az energiahordozók iránti állandóan növekvő igények nyomán bővülni is fog, egyes jóslatok szerint a jelenlegi napi hatmillió hordóról öt éven belül mintegy 10 millióra. Ez viszont azt is jelenti, hogy erősen megnő a nehézüzemű ROV-ok iránti igény. Egy brit piacelemző cég becslése szerint a víz alatti autonóm robotok gyártásának és szolgáltatásának forgalma 2014-re már több mint hárommilliárd dolláros piaccá bővülhet.
