Hideg, hófúvásos telek várhatók - Kivéve nálunk?
James Overland, az USA Óceáni és Légügyi Hivatala munkatársának véleménye szerint a közeljövőben a hideg, erős havazással járó telek lesznek a jellemzőek az észak-amerikai és a nem mediterrán európai országok időjárására. Ennek látszólag ellentmond az a tény, hogy az Északi-sark környéke a klímaváltozás hatására melegszik. A felmelegedéssel törvényszerűen együtt járó légnyomásváltozás azonban erős, sarki eredetű viharokat okoz a mérsékelt égöv északi területein.
Az említett kontinensrészek rendkívül hideg 2009–2010-es téli időjárása azzal magyarázható, hogy közvetlen kapcsolatban vannak az Északi-sarkon évtizedek óta zajló fizikai változásokkal. Az üvegházhatást erősítő gázok feldúsulása a légkörben közvetlenül felmelegedést és jégolvadást okoz az Arktisz környékén. A klímakutatók eddig nem voltak tisztában azzal, hogy mi az összefüggés a sarki felmelegedés és a mérsékelt égövi szélsőséges időjárása között. Az amerikai kutató ezeket az összefüggéseket elemezte egy minapi oslói klímakonferencián.
A sarki jég felületének apadása miatt csökken a területek fényvisszaverő képessége, nő az óceánok hőmérséklete, ami további jégolvadással jár. Ennek következtében a sarki területeket kétszeresen is érinti a globális felmelegedés, vagyis az eddigi klímamodellek optimista becsléseket adtak a jégolvadásra.
A szakember előrejelzése szerint ezen a nyáron felgyorsuló jégolvadásra és az ezzel együtt járó tengerszint-emelkedésre lehet számítani. Overland szerint a megfigyelt változások annyira egyirányúak, hogy földtörténeti léptékben a folyamat valószínűleg megfordíthatatlan.
Az amerikai szakértő nem kérdezte meg a Magyar Tudományos Akadémia kutatóit, vagy fordítva nem ment a dolog. Mindenesetre a két nappal ezelőtt bemutatott Környezeti jövőkép című akadémiai kiadású kötetben az áll, hogy 2021–2040 között hazánkban jelentősen emelkedik a hőmérséklet. A melegedés az Alföldet sújtja a leginkább és a legnagyobb emelkedéssel – 1,4 Celsius-fok – ősszel kell számolni. Az extrém magas hőmérsékletű napok előfordulásának emelkedésével párhuzamosan lényegesen – akár 12–15 nappal – csökkenhet azon napok száma, amikor a hőmérő fagypont alatti hőmérsékletet mutat.
