Az utóbbi években az agytevékenység mintáinak tanulmányozása során sikeresen használták fel a kapott eredményeket arra, hogy megbecsüljék, milyen képet nézett, mire gondolt, vagy milyen döntést készült hozni a vizsgált személy. A legújabb beszámolókból kiderül, hogy a kutatók már rekonstruálni tudják azokat a mozgóképeket, amiket az önkéntes vizsgálati alany éppen néz, sőt akár egész jó közelítéssel azt is meg tudják mondani, éppen milyen eseményre emlékszik vissza. Ezek a bámulatos, ugyanakkor kissé riasztó eredmények az agy képalkotó vizsgálataiból kapott adatok és egy, az agyműködés aktivitási mintázatát észlelő szoftvernek a kombinálásából születtek.

Vajon valódi ablak nyílik ezzel az emberi elmére? Tényleg nem sokáig lesz már titok, mire gondolunk, mit tervezünk? Ám ki és mire fogja majd ezt felhasználni? Miután már most, a kutatások jelenlegi fázisában etikai kérdések merülnek fel a témával kapcsolatban, a szakemberek óvakodnak attól, hogy munkájukat gondolatolvasásnak nevezzék. Azt azonban elismerik, hogy eredményeik nagyban hozzájárulnak az agyműködés megértéséhez, vagy olyan sorvadásos, neurodegeneratív betegségekben szenvedő betegekkel való kommunikáció javításához, akik nem tudnak beszélni, vagy írni.

Az idegi dekódolás alkalmazása során a látókéreg aktivitásának képalkotó vizsgálata segítségével meg lehet becsülni, hogy a vizsgálati alany milyen mozgóképcsoportokat néz (álló képek esetében az eljárás nem igazán működik). A becslés jelenleg, mint a különböző, bonyolult vizsgálatokból kiderül, egyes esetekben sikeresebb, másokban kevésbé, leginkább a szemlélt látványtól függően. Az észlelő szoftverbe táplált információk mennyiségének növelésével hatékonysága várhatóan javulni fog.

Azonban nem csupán az éppen szemlélt képek következtethetők ki több-kevesebb sikerrel e technikával. Angol kutatók bemutatták, hogy az emlékezetért felelős hippocampus elnevezésű agyterület is „letapogatható” működés közben, mi több, 50 százalékos pontossággal tudták megmondani, milyen képet idéztek fel a vizsgálati alanyok. Ez jóval nagyobb a véletlen találati aránynál. A vizsgálatban részt vevő kutatók szerint azonban messze nem gondolatolvasásról van szó, hiszen a program csak a már „betanított” agyműködési mintákat képes felismerni. Arra viszont kiváló eszköz, hogy jobban megismerjék, hogyan képezi és hívja elő a hippocampus és a többi agyterület az emlékeket. Azt is meg szeretnék majd határozni, hogyan változik az emlék kódolása az első emlék létrejöttét követő hetekben, hónapokban vagy években.

A jövőbeli cselekmények tervezését John-Dylan Haynes és kollégája próbálják dekódolni, úgy tűnik, szintén sikeresen. Egyszerű feladatok megtervezésének és elvégzésének a szándékát már képesek voltak az agy letapogatásával megállapítani. Az agy „jutalmazási központjának” aktivitása alapján pedig azt is meg tudták mondani, hogy az ételekről készült felvételeket nézegető, táplálkozási problémákkal küzdő vizsgálati alanyaik anorexiában vagy bulémiában szenvedtek-e.

Szintén amerikai kutatók a beszélt nyelv gondolati hátterét kezdték fürkészni. Két egyszerű főnév (pl. „zeller” és „repülőgép”) közül a véletlennél jóval nagyobb gyakorisággal tudták meghatározni, melyik szóra gondolt vizsgálati alanyuk. A jövőben bonyolítják a kísérletet, két szóból álló kifejezéseket fognak vizsgálni. Céljuk azonban, hogy az agyműködésről készült felvételeket egyszerű mondatokká tudják dekódolni talán soha nem lesz elérhető.

Hiába tűnik még igen távolinak a „gondolatolvasás” gyakorlati alkalmazása, már most el kell gondolkodni az ennek kapcsán felmerülő etikai kérdésekről. J.-D. Haynes szerint késlekedés nélkül meg kell határozni, mire képes megbízható módon az idegi dekódolás, és mire nem, hogy ne rendüljön meg a közvélemény bizalma. Ezzel a technikával ugyanis valóban kétélű fegyver kerülhet a kutatók kezébe, mert ugyanaz a készülék, amely egy neurodegeneratív betegségben szenvedő, kommunikációra képtelen ember gondolatainak segítő szándékú olvasását teheti lehetővé, akár aljas célokra is felhasználható lehet.

Osztozunk az emlékképeken