Az oltóanyagok – amelyek a kórokozó gyengített, vagy elölt formáját tartalmazzák – azáltal képesek immunrendszerünk aktiválására, hogy megvan bennük a vírus, vagy baktérium külső burka. Az üres „tok” megbetegíteni nem képes, de az ellenanyagok szervezetbeli termelődését kiváltja.

Amikor az oltásban részesült személy később a valódi kórokozóval találkozik, az immunrendszer ezeket az ellenanyagokat veti be ellene. A tapasztalat szerint azonban mindig akadnak néhányan, akiknek szervezetében nem termelődnek ellenanyagok, vagy ha igen, csak kis mennyiségben. A hepatitis B ellen beoltottak körében például 5–20 százalékosnak, a kanyaróoltásban részesülteknél 2–10 százalékosnak találták a védelem nélkül maradók arányát.

Az ellenanyag-termelés mértékét számos tényező befolyásolhatja, köztük a gének is. Ha tudnánk, melyik génvariáns felelős a kórosan csekély immun válaszért, szűréssel azt is ki lehetne deríteni, kinél számíthatunk a védelem hiányára. Őket azután másképp lehetne védetté tenni.

A nyugat-virginiai Munkaegészségügyi és -biztonsági Intézet szakemberei a gyermekkori védőoltások hatására kialakuló immunválasz létrejöttét befolyásoló gének meghatározásán dolgoznak. Munkájuk középpontjában a citokineket – az antitestek termelődését és a fertőzés helyére jutását segítő molekulákat – kódoló gének állnak. Összesen 141 egészséges csecsemő 11 ilyen génjét vizsgálták meg, apró génhibákat, génvariációkat keresve. Amint bármely más kortársuk, ezek a gyerekek is megkapták a rutinszerűen adott oltásokat a diftéria, a szamárköhögés és a tetanusz, illetve a pneumococcus és hepatitis B ellen. Vizsgálatuk abból állt, hogy rendszeresen ellenőrizték a szer vezetükben kialakult ellenanyag koncentrációt.

A 11 vizsgált gén közül hét esetében találtak apró mutációkat, amelyek gyakrabban fordultak elő azoknál, akik szervezetében kicsi maradt az antitestek szintje. A legtöbb variáns esetében a védelem csak egyetlen betegség esetében maradt el a várttól, s mindössze egy olyan mutáció akadt, amely egyszerre rontotta a tetanusz és a pneumococcus elleni védelmet is.

Ha szélesebb körben végzett vizsgálatok is megerősítik az összefüggést a génvariációk és a védelem oltás utáni elmaradása között, onnan már csak egy lépés az oltás előtti szűrés bevezetése. Akiről a szűréskor kiderül, hogy szervezetében a gén variánsát hordozza, annak védelmét immunserkentő szerek oltóanyagba keverésével vagy a bejuttatandó adag megnövelésével érhetik el. A genetikai háttér ismeretével valószínűleg mindenkinél elérhető lesz az optimális immunválasz – erősítette meg a Vaccine című orvosi szakfolyóiratban közzétett amerikai eredményeket dr. Hilary Longhurst londoni immunológus.

a védőoltásokat megfelelő genetikai tesztelés után személyre szabott védőfegyverré lehet majd alakítani