Ha valaki a 100 Csoda kiállítás alapján fog következtetéseket levonni a magyarság kreativitására nézve, az eredmény lesújtó lesz. Illetve… talán mégsem. Attól függ, hogy mit értünk kreativitás alatt. Ha azt, hogy egy minimum kamaszkorú és legjobb esetben is „többszerzős” ötlettel folyamatosan jelen lehet lenni (olykor különféle támogatásokat, díjakat is besöpörve) a hazai találmányi és innovációs élvonal rendezvényein, akkor mi igenis kreatív nép vagyunk. Itt van például a hullámkartonból készült irodabútor, a hasonló seregszemlék visszatérő vendége, amelyet immár legalább a második magyar újságíró-generáció előtt vonultatnak fel újdonságként. Erről csak annyit, hogy szűk húsz évvel ezelőtt anyósom akkori munkahelyén, egy osztrák tulajdonú csomagolástechnikai cégnél osztogattak ilyet „lapra szerelve” reklámajándékként – a szék, a polc és az irattartórendszer néhány eleme ma is otthon hányódik. De ugyanilyen régi bútordarab az elhalt fénycsövekbe új életet lehelő világítástechnikai megoldás is (amiről már öt évvel ezelőtt is pontosan lehetett tudni, hogy akkor sem fogja gyártani senki, ha esetleg működik és még költséghatékony is, hiszen az üzletekben kapható fénycsöveknek is pont az a bajuk, hogy túl sokáig működnek – ennek belátásához még az összeesküvés-elméletekben sem kell hinni).

Nem számít mai csirkének a mágneses vakolat sem (olyanynyira, hogy hasonló például az LB Knaufnál évek óta kapható is), és a papírbilit is nehéz lenne nóvumként eladni – a sajtóban 2006 óta folyamatosan szerepel. E téren a csúcs minden bizonnyal mégis a lila szemű kukorica, amelyről maga a kiállítási poszter árulja el, hogy hasonlót Közép-Amerikában évezredek óta termesztenek (igaz, azt nem Magyarországon hozták létre hosszas szelekcióval).

Fő helyre került az aktuális csodák között – gondosan üvegbe bugyolálva, hogy se az anyagát, se a tömegét ne lehessen megvizsgálni – a Vekla nevű építőanyag-rendszer, amelyről épp a lapunkban közölt riportban derült ki, hogy jóval több körülötte a kétely, mint a beváltott ígéret, és ahhoz, hogy üzletileg esetleg sikeres legyen, előbb egy folyamatosan dagadó perfolyamot kellene lezárni.

Akadnak persze olyan csodák is, amelyeknek a megítélése nem ennyire egyértelmű. A Fehérköves nevű új hibrid halfajtából például még lehet valami, bár laikus (horgász)szemmel az előjelek nem túl biztatóak. Ezt a halat a süllő és a kősüllő keresztezésével hozták létre, hogy legyen egy olyan jószág, amelyik mesterséges körülmények között jól szaporítható, hasonlóan finom, mint a süllő, és „szilárd táplálékkal” (haltáppal) is etethető. Nos, a Fehérköves – a poszter szerint – tényleg szapora, és a tápot is megeszi, viszont lassabban nő, mint a süllő, ami a haltenyésztésben nem számít igazán előnynek. (Azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy az éttermekben fogasként szereplő süllő azért olyan finom – és drága –, mert általában friss, élő táplálékot fogyaszt – lásd még a tanyasi és a „tápos” csirke közötti differenciát).

A 100 Csoda helyszínén valójában két igazi csodát talál a látogató. Az egyik maga az épület – a Párisi-udvarnak is helyet adó palota –, amely hosszú évek óta kihasználatlanul áll, pedig garantáltan az egyik legszebb ház Budapesten. A másik a támogatók hosszú listája (állami intézményekkel, közszolgálati médiumokkal és jó nevű multikkal meghintve), ami – ha belegondolunk – mégis egyes magyarok kivételes ügyességéről tanúskodik.

Egy házzal odébb, a Jövő Házában (a Millenárison) a Mobilitás és multimédia klaszter nevű szerveződés vonultatta fel az év innovációit. A csupán egynapos TechShow megérdemelne egy magyar nevet is, mert egész épkézláb kezdeményezésnek látszik, bár a felhozatal itt is vegyes. Nagy találmány például az Adverticum Ad-Proxy nevű megoldása, amely a hirdetésblokkolókat blokkolja (vagyis becsapja azokat a rendszereket, amelyekkel végre kiszűrhetnénk számítógépünk képernyőjéről a reklámokat). Hogy mindez a digitális önrendelkezés szempontjából menynyire korrekt, az más kérdés, de az AdProxyt aligha menti meg bármi is a piaci sikertől.

A TechShow-n is akadnak régi ismerősök – mint a Prezi prezentációkészítő, a Mindroom „videoböngésző”, a gépelő.hu leiratkészítő vagy a Skawa Informatika beszédfelismerője –, ezek komoly dolgok, de az újdonságértékük mérsékelt. És persze nagyszerű a díjnyertes 3D-s tévé meg a térbeli nyomtató is, de ilyesmit mások, máshol már nemhogy feltaláltak, de termékké is fejlesztettek – a háromdimenziós tévé például valószínűleg a jövő év egyik elektronikai slágere lesz. A legnagyobb tévégyártók emblémájával, de sajnos mindenféle magyar közreműködés nélkül.

A Masat-1 nevű műegyetemisták által készített műhold a 100 Csoda kiállításon