Nobel nem kér az arcfelvarrásból
A Nobel-díjak rendszere nagyjavításra szorul. Hasonló kijelentést nem először hallunk a több mint száz éve kiosztott elismerésekkel kapcsolatban. A legtöbb kritika az irodalmi és béke Nobel-díjasok személyét, illetve az őket kiválasztó grémiumok titkos viták során kikristályosodó döntéseit szokta érni, de időről időre a tudományos díjak háza táját is érték bírálatok. Nem véletlenül. Alfred Nobel végrendelete óta nagyot fordult az idő a tudományok, különösen a műszaki és természettudományok terén, és egyre sűrűbben hangoztatják világszerte: ahhoz, hogy a Nobel-díj még egy évszázadig megőrizhesse rangját, bizonyos arcfelvarrást kellene végezni az évenkénti procedúra szabályain.
Könnyű lenne lesöpörni az időről időre felbukkanó hasonló hangokat, hogy azok az elismeréseket nélkülöző, a tudományos közösség farvizein tevékenykedő tudósok méltatlankodásai. Most azonban egy merőben másfajta kör jelezte elégedetlenségét. A legjobb egyetemek neves professzorai, többek között Nobel-díjas tudósok, vezető tudománypolitikusok, fontos tudományos elméletek kidolgozói küldtek nyílt levelet a Nobel-alapítványnak, amelyben több konkrét javaslatot is tettek a díj letéteményeseinek. Ezek egy része évszázados idősávban akár pillanatnyi hangulatnak, a jelenleg kurrens irányzatok felkarolásának is tűnhet, ám elmenni mellettük semmiképpen sem érdemes.
A csoport a jelen olyan kihívásaira válaszul, mint a klímaváltozás, a biológiai sokféleség szűkülése vagy az AIDS-járvány, környezetvédelmi és közegészségügyi díj létrehozását, illetve a jelenlegi orvosi-élettani díj reformját javasolta. Az utóbbi indoklásául a fekete himlő 1979-es végső megsemmisítését hozták fel példaként, amely teljesen elkerülte az orvosi díj bizottságának figyelmét. Olyan fontos területek egyszerűen nem férnek bele az érvényes kategóriákba, mint az evolúcióbiológia. Nobel feltehetően nem hallott Darwinról, aki, így még ha nem is halt volna meg 19 évvel az első díjkiosztó előtt, akkor sem részesülhetett volna az elismerésben.
De több fiatal tudományterület is jobbára két szék közt a pad alatt találja magát. Mint az az idegtudomány, amelynek temérdek korszakos eredménye közül az elmúlt 30 évben mindössze kétszer talált díjra érdemest a tekintélyes bizottság.
Persze más tudományterületek is mostohagyerekeknek tekinthetők, így a növénytan. Ez különösen 2006-ban tűnt ki, amikor a gének kikapcsolásában alapvető RNS-interferencia felfedezéséért osztottak díjat.
Ennek a munkának java részét eredetileg növénykutatók végezték, mégis két olyan tudós kapta a díjat, akik férgeken tanulmányozták a jelenséget. A megoldást ezekre a problémákra a nyílt levél szerzői szerint az adná, ha az orvosi-élettani díjat hivatalosan is kiterjesztenék az összes élettudományra, vagy ha új díjat alapítanának az elméleti biológia és az idegtudomány számára.
A levél szerzői azonban meglehetősen kemény fába vágták a fejszéjüket. A Nobelalapítványt kívülről meggyőzni jelentősebb reformokról majdhogynem lehetetlen, jóllehet az Oslói Egyetem tudománytörténésze, Robert Marc Friedman szerint a végrendelet őrzői a díj reputációjának megőrzése érdekében nem érzéketlenek az okos kritikára. Ez történt 1968-
ban, a svéd központi bank pénzéből a közgazdasági Nobel-díj megalapításakor, ami nem igazi Nobel-díj, de az alapítvánnyal való kapcsolata révén mára a közvélemény előtt azzá érett.
A Nobel-alapítvány vezérigazgatója, Michel Sohlman mindenesetre körbeküldte a nyílt levelet, bár megjegyezte, itteni ténykedésének 17 éve alatt változtatási javaslatok mindössze kétszer landoltak az asztalukon, de testületi ülésre hivatalos napirendi pontként már egyik sem került. Egy új díj alapítását a vezetőség amúgy sem támogatná – jegyezte meg Sohlman, főként a feladat eszköz- és időigényességét említve, jóllehet több jótékonysági szervezet szívesen részt vállalna egy új díj létrehozásában.
Mindezen viták és kritikai észrevételek ellenére néhány tudós szerint jobb lenne békén hagyni a Nobel-díjakat. A világ legnagyobb interdiszciplináris tudományos szövetsége, a Science folyóiratot is kiadó Amerikai Tudományos Társaságok Szövetsége (AAAS) tudománypolitikai igazgatója, Al Teich is elismeri a Nobel-díjak hiányosságait, de nem nagyon bízik egy új indításában. Ráadásul több olyan elismerés is létezik, melyek épp a Nobel-díjak adta hézagokat hivatottak kipótolni, mint például a Volvo 190 ezer dolláros környezetvédelmi díja, vagy a szintén a Svéd Királyi Tudományos Akadémiához köthető félmillió dolláros Crafoord-díj, melyet 1982 óta földtudományi és más területeken elért eredményekért ítélnek oda. Igaz, egyik sem közelíti meg a ma átadásra kerülő díj presztízsét. A Nobel-díj a megmegújuló kritikák ellenére őrzi primátusát.
