Manapság az emberek egy része úgy véli, tudománytalan dolog csodákban hinni, másik részük szerint meg a vallásos emberek hisznek bennük. Ha mégis történnének csodák, az vajon sértené a tudomány alapelveit? Ha pedig nem, az valóban aláásná a vallást? Már David Hume skót filozófus és újabban Richard Dawkins (a hazánkban is ismert zoológus, etológus, evolúcióbiológus és számos tudományos, ismeretterjesztő könyv szerzője) ugyan megkísérelt ezekre a kérdésekre válaszokat adni, ám sem a régi, sem az új érvek nem győzték meg Hugh McLachlan skót filozófusprofeszszort, aki a New Scientist egyik augusztusi számában próbált tiszta vizet önteni a pohárba e kérdéskörben.

David Hume még 1748-ban olyan magyarázatot írt a csodákról, mely számos gondolkodót lenyűgözött és befolyásolt. A csodákat "a természet törvényeinek ellentmondó" jelenségként határozta meg, "a természet egy törvényének valamely isteni akarat vagy egy láthatatlan anyag közbelépése miatti áthágásaként". Azt nem állította, hogy csodák nem történhetnek vagy nem történnek, azt azonban igen, hogy nem leszünk képesek bekövetkezésüket igazolni. Szerinte csodáról csak egy megtévesztett ember vagy egy csaló számol be. Úgy vélte, érvei aláássák a vallást, mert éppen a vallásos hit racionális alapját jelentő elemet vette el a vallástól.

McLachlan szerint Hume-nak igaza van abban, hogy van valami zavarba ejtő, valami gyanús a csodákkal kapcsolatban. Ám a csodákról kialakult elképzelések vagy értelmetlenek, vagy mások, mint ahogy Hume gondolja. Messze nem világos, hogy Hume érveinek van-e jelentősége abban, hogy valaki elfogadja vagy elutasítja a vallásos hitet.

A természet törvényei univerzális törvények, melyeket logikusan nem lehet áthágni. Ha csak egyetlenegyszer, bármi okból ez mégis bekövetkezne, akkor az addig helyesnek vélt természeti törvény hibás - érvel McLachlan. Véleménye szerint bár Hume bonyolult körmondatai hatásosak, mégis csupán kissé nagyzoló, retorikai fogások.

Normális esetben az emberek nem aszerint fogadnak el vagy utasítanak el egy elméletet, hogy hány azt alátámasztó esetről hallanak (egy fekete hattyú semmissé teszi azt az állítást, hogy minden hattyú fehér), vagy az alapján, hogy mérlegelik, vajon a jelenségről beszámoló személy igazat állít-e. Szilárdan megalapozottnak vélt "törvények" buknak meg a tudományos kutatások során, mégsem gondoljuk, hogy bizonyára csoda történt, azt feltételezve, hogy a törvény megdőléséről beszámoló személy igazat mondott. Helyesen, az történik, hogy az adott természeti törvényt feladjuk, vagy aszerint módosítjuk, amit igaz állításnak vélünk belőle.

Dawkins az Isteni téveszme című könyvében azt írja, hogy a legtöbb ember hite az állítólagos csodákra épül, márpedig a csodák definíciószerűen sértik a tudomány elveit. McLachlan szerint e nézet is hibás. Az emberek nem azért hívők, mert csodának fogadnak el eseményeket, hanem azért, mert egyesek adott történéseket csodaként magyaráznak. Azonban a hívők nem feltétlenül ugyanazt értik "csoda" alatt, amit Hume vagy Dawkins. Ráadásul a csodákban való hit nem szükségszerűen összeegyeztethetetlen a tudomány elfogadásával. McLachlan szerint Hume "csoda" definíciója sokkal inkább a logika elveit sérti, mintsem a tudományét, ráadásul Hume sosem állította, hogy a csodák a tudomány elveit sértenék.

Nem úgy, mint Dawkins. Az Isteni téveszmében például azt kérdezi: "Vajon Jézus apja ember volt-e, és vajon az anyja szűz volt-e, amikor megszületett? Akár fennmaradt elegendő adat az eldöntésükhöz, akár nem, ezek szigorú tudományos kérdések, amelyekre elvben igennel vagy nemmel lehet válaszolni."

McLachlan szerint Dawkins mégsem old meg ezzel a kérdéssel semmit. Meszsze nem, hiába érvel az ateizmus mellett. Tegyük fel, a helyes válasz: nem. Jézusnak nem ember volt az apja. Ez semmivel nem erősítené meg jobban a vallás alapját, mint ahogy az ellenkezője aláásná. Ha Jézus egy szűztől született, abból nem következik, hogy sérült a természet törvénye. Azzal, ha azt mondjuk, hogy ha A létezik, akkor B is létezik, még nem mondjuk azt, hogy B csak akkor létezik, ha létezik A is. A természeti törvények megszegésének hume-i értelmezése szerint a szüzek szülése és a többi, Dawkins által felsorolt "csoda", ha egyáltalán megtörténtek, nem szükségszerűen jelentik a természeti törvények áthágását. Nem túl gyakoriak, talán megdöbbentőek, de ahogy maga Hume fogalmaz, amikor az öngyilkosságról ír, minden, ami bekövetkezik, természetes dolog, attól függetlenül, hogy ritkán vagy gyakran történik meg.

Ami pedig az Istenbe és a csodákba vetett hit kapcsolatát illeti, McLachlan szerint az emberek hihetnek úgy Istenben, hogy nem hisznek a csodákban. Hasonlóképpen, tudományos érdeklődésű emberek is feltehetnek, sőt megválaszolhatnak nem tudományos kérdéseket. Maga a kijelentés, miszerint "csupán a tudományos állítások értelmesek", nem tudományos kijelentés, egyszerű hamis filozófiai állítás.

Vegyük például az afrikai azande törzset, akik szerint minden halált és szerencsétlenséget boszorkányság vagy varázslat okoz. Tegyük fel, valakinek a fejére esik egy faág. Egyrészt az azande törzs tagjai elfogadják azt a tudományos magyarázatot, hogy ez a termeszek tevékenységének a következménye. Másrészt azonban felteszik a kérdést, miért kellett az adott személynek éppen akkor az alatt a fa alatt állnia, amelyikről a szóban forgó ág éppen lezuhant.

Nem valószínű, hogy ilyen kérdést teszünk fel, annak is kevés az esélye, hogy elfogadjuk az erre adott magyarázatot, de egyáltalán nem világos, miért kell az ilyen jellegű kérdéseket helytelennek tartanunk. Nem ütközik a tudománnyal, nem mond neki ellent, ahogy egy a szándékát kutató angol antropológus annyira szerette hangsúlyozni,

Az emberek elfogadhatják egy esemény bekövetkeztének tudományos magyarázatát, mégis feltehetnek olyan kérdéseket, hogy miért esnek adott történések egybe. Az ilyen irányú elmélkedésnek semmi alapja ugyan, McLachlan szerint még sincs jogunk kijelenteni, hogy az ilyen gondolkodás értelmetlen. A legtöbb összeesküvés-elméletnek sincs semmi alapja, némelyiknek azonban van.

Egyesek úgy vélhetik, a csodák bizonyos események egybeeséséből adódnak, mely eseményekre külön-külön igenis lehet tudományos magyarázat. Nyitottnak kellene lennünk nem csupán az olyan lehetséges megfigyelésekre és tapasztalatokra, melyek esetleg megdöntenek egy addig elfogadott elméletet, de olyan gondolatok és gondolkodásmódok iránt is, melyek megkérdőjelezik az irányú meggyőződésünket, hogy milyen lehet egy elfogadható elmélet vagy magyarázat. McLachlan szerint becsapjuk magunkat, ha úgy véljük, hogy a tudomány azt állítja, hogy csak a tudományos magyarázat érvényes, vagy ha elhisszük, hogy a tudományos magyarázatok csak egy adott formát ölthetnek.

Egy biztos, ha a tudomány bármi módon korlátozni kezdené önmagát, csökkenne az esélye, hogy a jövőben bármi újdonságot felfedezhessen. Ha pedig a tudomány mai állása szerint valami nem igazolható, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott jelenség nem is létezik. Egykor a Földet is laposnak vélték, és például mikroszkóp hiányában fogalmunk sem volt arról, micsoda gazdag, szabad szemmel nem látható lényektől nyüzsgő élővilág vesz minket körül.