Rigó Gábor a múlt héten, egyik lyukasórájában ment ki a vízpartra a Belvárosi nagytemplomnál, amikor felfedezett egy a folyóból kiálló faalkotmányt.

­­– Mellette a vízben látni lehetett a partból ferdén kiálló hajótest körvonalát is – meséli a megyei napilapnak.

A helyszínen annyit lehet látni, hogy az ismeretlen hosszúságú hajótest mélyen benyúlik a partvonal alá, de a hajóorr felismerhető a vízben. Este a tanár az interneten kutakodva jött rá, hogy a hazai folyókon használt úgynevezett bőgőshajók egyikét fedezte fel. A feltételezéseket másnap a török kori kutatásairól is ismert dr. Kertész Róbertet, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze is megerősítette. Kertész Róbert a helyszínen azt is megállapította, hogy a hajótest tele van iszappal, így jelenleg csak a felszínről elérhető része vizsgálható. Jól látszik az orrtőke, aminek a hajó nevét adó, nagybőgő nyakára hasonlító faragott végét már megsemmisítették a jégzajlások. A felszín alatt látszik a fedélzet, három bordát is azonosítottak, benne a hajópalánkot tartó egyik vasszöggel.

A régész azt is elmondta, hogy a hajótestet úgy lehet legjobban megóvni a jövőnek, ha a jelenlegi helyén, a vízben vigyáznak rá, kiemelése után ugyanis olyan eljárással tudnák csak megőrizni, amire jelenleg nincs fedezet.

A roncs korát egyelőre a 18. század második fele és a huszadik század első fele közé teszik, de ebben a kérdésben a faanyagból vett minta kormeghatározása mondja ki majd a döntő szót. Arra ellenben most is van esély, hogy a hajó elárulja a nevét, amiből többet tudhatunk a múltjáról is.

– Ezeknek a hajóknak az orr-részükön volt a nevük, így némi szerencsével ezt meg tudjuk keresni. A levéltárban pedig valószínűleg megtalálhatóak azok a hajólevelek, ami alapján esetleg azonosítani lehet a korát és egykori tulajdonosát is – mondta dr. Kertész Róbert.

Rigó Gábor már középiskolás tanítványainak is megmutatta a leletet, és hozzákötötték a tananyaghoz, hisz Jókai Az aranyemberének főhőse, Tímár Mihály is hasonló hajóval járta a Dunát.