A Proceedings of the National Academy of Sciences című szakfolyóiratban megjelent eredményekhez szemmozgás-mérést és több mint száz arcképet használtak a kutatásban résztvevőknél. „Az azonosítás gyorsan és könnyedén történik, nem igazán vagyunk tudatában, amikor az agyunk elvégzi a folyamatot” – idézi Miguel Eckstein professzort a Medipress.

Eckstein munkatársával, Petersonnal együtt arra kereste a választ, hogy az arc melyik pontjára fókuszálnak a kísérleti alanyok a felismerés kulcspillanatában.

„Az emberek többsége először középtájékra, éppen a szemek alá néz” – magyarázta Eckstein professzor. Ennek lehetséges magyarázata lehet, hogy kiskorunk óta a szemkontaktus kialakítására nevelnek minket, ráadásul így képet kaphatunk róla, hogy az illető hová figyel. Dr. Eckstein és Peterson hipotézise alapján a negyedmásodperces pillantás közben agyunk összetett folyamatokat végez, hogy további szemmozgás segítségével pontosan meghatározhassa a látott arcot. Olyan érzelmek is létrejöhetnek ennek nyomán, mint az eredendő ellenszenv, vagy a szerelem első látásra.

„Amikor valakire ránézünk, nemcsak az előttünk lévő képi információt használjuk” – fűzte hozzá Peterson. Pillantásunk fókuszának meghatározásakor ugyanis lényeges, hogy környezetünk mely darabját szeretnénk a lehető legjobb minőségben látni, s mit tartunk kevésbé fontosnak.

A beszélgetéshez szükséges személyközi távolság lehetővé teszi, hogy ne csak a szem körüli régiót, hanem az orr és a száj környékét is megfigyeljük. A felismeréshez azonban már egyértelműen előbbire van szükség a friss kutatási eredmények szerint, amelyeket a Kalifornia Egyetem munkatársai egy bonyolult algoritmus segítségével számítottak ki.

„A látáshoz szükséges rendszerünk az új információkat kombinálja meglévő tapasztalatainkkal, s végül ítéletet alkot” – nyilatkozta Eckstein. A kutatásból kiderült, hogy az optimális szemmozgási sebesség elengedhetetlennek bizonyult az emberi evolúció során, ám nem mindenkinél egyforma mértékű. Korábbi szakirodalmi források alapján a kelet-ázsiaiak például az arc alacsonyabban fekvő pontjait veszik szemügyre.

A Kalifornia Egyetem szakértőinek munkájában bemutatott algoritmus hozzájárulhat a skizofrénia, az autizmus és a prozopagnózia, tehát az arcvakság kezelésében.