Kemence és műhely híján viszont nehéz és hosszú volt az út, amelyet Lipovszky-Drescher Mária keramikus választott. Ma már a kérdés inkább így hangzana: kerámia vagy torta és esküvőtervezés? A válasz egyértelmű: mindkettő. – Kezdettől érdekelt az épületkerámia. Készítettem falikutat, a diplomamunkám oltárasztal volt. Csempét is rendeltek már tőlem – mondja. Első kisbabájával még eljárt Kecskemétre, a művésztelepre, de később jött még két kicsi, és alapvetően megváltozott körülötte minden.

Erős váltás volt az is, hogy hajóépítő férjével a Balatonhoz kerültek. – Hamar rájöttünk, hogy ez az iparág sajnos megszűnőben van, ennek ellenére megszerettünk itt élni. A férjem aztán talált munkát, úgyhogy sikerült letelepednünk – meséli. Az anyaság sok nőt átformál, kiteljesít. Egy művész ezt az állapotot talán még intenzívebben éli meg.

 – Nehezen váltok, de a mostani létformám ahhoz ad szabadságot, hogy sok mindent kipróbálhassak. Minden élethelyzet egyben alkotói feladat is számomra. Élvezem ezt a kihívást, a gyerekszobák festésétől és berendezésétől a mesekönyv illusztrálásig – meséli Marcsi. A gyerekeinek a többi között mesefigurákat, ahogy ő nevezi, „zokniszörnyeket” varr, az idejébe valahogy mindig beleférnek olyan fontos dolgok, hogy télvíz idején hóból készült hatalmas sárkányok és más csodalények lepjék el az udvarukat, sőt még az óvodáét is. – Szeretek mesevilágot varázsolni a gyermekeim köré – mondja.

Az évek során agyaghoz ritkán jutott hozzá, de sütője volt otthon. A gyarapodó gyerek-, név- és szülinapmennyiség, illetve baráti esküvők hozták az ihletet. Felfedezte magának a marcipánt, és ezzel új művészi korszak kezdődött: a tortáké. Egy pillanatig sem a hagyományos süteményt kell elképzelni. Mesék, mesefigurák elevenedtek meg, aztán jöttek az esküvői torták, a különleges cukorvirágokkal és füzérekkel, vagy a festett tortacsodák, amelyekhez művészi meghívó és a dekorációban is visszaköszönő egységes arculat tartozik.

– Sokak szemében az esküvői torta giccses műfaj. Nekem viszont szabadságot adott. Bátran, felszabadultan dolgozom vele. Ráadásul művészi munkaként érdekel az esküvők teljes arculatának a megformálása, s ebbe a torta is beletartozik. Akkor lehet harmonikus egy esküvő megjelenése, ha a ruha, a meghívó, a grafika, a dekoráció szépen összecseng.

Lelkesedésében cukrásztanuló lett, de kiderült, a hagyományos cukrászat még nem tart vele lépést. Itthon egyelőre nem sok cukrászda engedhet meg magának saját tervezőt. És tegyük hozzá, kiváló alapanyagokat sem, például a jó minőségű és költséges marcipánt, amely a Lipodresch márkanevű torták sajátja. Ahhoz pedig nem volt sem tőkéje, sem szervezőtehetsége, hogy saját cukrászdát nyisson – mondja –, hisz vállaltan ábrándos művészlélek, akiből hiányzik minden racionalitás.

Viszont egyre többen keresik az egyedi, minőségi termékeket. És szívesebben visznek ajándékba olyan édességet, amely emlékezetessé teszi az adott alkalmat – magyarázza Marcsi. Különleges feladat három gyerekkel, 35 évesen, művészként és nőként megélhetést találni. Lelkiismeret-furdalása van, ha többet foglalkozik a díszes tortákkal, mint a gyerekeivel. Ezért is vonzzák most azok a tevékenységek, amelyek segítenek abban, hogy a családja ne szenvedje kárát az ő művészi útkeresésének.

– A mesekönyvek illusztrálása például, kellemest a hasznossal alapon, kiválóan belefér a mostani életembe – mondja nevetve. A szerencse is gyakran mellé szegődik. Tőlük nem messze, Balatonalmádiban megnyílt egy jól felszerelt művésztelep, ahol dolgozhat, égethet. És a torták meg a különleges meghívók tervezését sem kell feladnia: az esküvők ugyanis sosem mennek ki a divatból.

FOTÓ: NYÍRI GÁBOR