Édesapja gépészmérnökként végzett a Műegyetemen, amit megfejelt egy mérnöktanári diplomával. Amikor a fiát megkérdezte, mi akar lenni, a gyerek azt válaszolta, vegyész. Mire ő: rendben, akkor gépész leszel. A József Attila Gépipari Technikumba vitte, oda, ahol ő is tanított. A protekciója annyi volt, hogy mindenből a maximumot kell hoznia, nehogy leégesse őt. És húzza magával a többieket. A Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán tanult, majd beiratkozott a tanári szakra – miközben dolgozott az Oleg Kosejov Szakiskolában, ahol a tanulással szemben elképesztő ellenállással felvértezett fiatalokkal találkozott. Egy másik iskolában autószerelést és más műszaki tárgyakat oktatott, majd amikor látta, hogy a gépipar nálunk a legkevésbé sem nevezhető húzóágazatnak, váltott, és jelentkezett az ELTE fizika szakára, ahol levelező hallgatóként 1990-ben végzett.

Huszonnégy éve dolgozik a Műegyetemen. – Jó itt. A lehető legjobb, mert azt csinálom, amit szeretek: a fizikát taníthatom. Ami kísérletek megtervezéséből, az eszközök elkészítéséből és a jelenségek bemutatásból áll. Ha kitalálok valamit, azt a műhelyben legyártom és az előadókon tesztelem. Az arcukon látom, valami bejött-e, vagy sem. Ha nem, akkor változtatok – beszél a fizikai nagyelőadóból nyíló szentélyében.

Eszközei látványosak, egyszerűek, vagy még megérthetően bonyolultak, és mégis, hiába keresnénk egy Härtlein-féle műszert a középiskolákban. Pedig mindig olyan ötlettel áll elő, amiből akár nagy tételben gyártható műszer is születhet. De ki gyártaná le és ki juttatná el az iskolákba? Ehhez pályázati pénz kell. „Olyan pályázatot már láttunk, ami nyugat-európai eszközök beszerzésére ad forrást, de olyat nem, ami magyar fejlesztésű berendezések létrehozását segítené. Akár a terveimet is odaadnám, ha lenne, aki elkészíti azokat.”

Néhány Härtlein-féle ötlet. Ha az ember cseppfolyós nitrogént önt teáskannába, az olyan hideg lesz, hogy a falán lecsapódik, cseppfolyóssá válik a levegő oxigénje. Kell ennél látványosabb kísérlet? Virslin áramot vezet át, majd a virslibe diódákat szúr, amik szépen világítanak az ételben fellépő feszültségkülönbség hatására. Sűrített levegővel felgyorsított ceruzával átüt egy deszkát. Legújabb hobbijaként mobiltelefonnal tanít fizikát – kihasználva, hogy a mobilokban különféle érzékelők vannak: például gyorsulásmérő, mágnesestérerő-mérő. Az ehhez hasonló látványos trükkök, könnyen magyarázható fizikai jelenségek előadójaként nyerte el az interneten a Magic Karcsi titulust. Meggyőződése, hogy a fizikát úgy kell bemutatni, hogy az aktuális közönség felkészültségi szintjének megfelelően beszéljenek a jelenségről. De a szakmai korrektségből sehol sem engedhetnek.

Az ország minden részéből hívják előadásokat tartani, amit úgy véd ki, hogy ő tart rendezvényeket a Műegyetemen. Első nagyobb megmozdulása a 2004-es budapesti szkeptikus konferencia létrehozása volt, amit azóta évről évre megrendeznek. Rá egy évre ő szervezte meg itthon az első Kutatók Éjszakáját – külföldön járva vett részt egy ilyen eseményen. Azóta azokon az éjszakákon minden évben megtelik – olykor kétszer is – a közel négyszáz fős előadó. A Mikulás Fizikát is ő találta ki az egyetemi dolgozók gyerekeinek. S létezik a Gyereknapi fizika.

Csak úgy mellékesen megemlíti, hogy évekkel ezelőtt benne ötlött fel a Fizibusz koncepciója. Ez egy kisbusz (az Elmű adta), megtöltve izgalmas fizikai kísérleti eszközökkel. Ebben a projektben csak háttérember, az előadások döntő részét Tóth Pál fizikatanár barátja tartja. Tavaly már az ezredik másfél órás fellépésen is túl volt a program.

Legújabb vállalása a Brutális fizika, ami egy szórakoztató formában tudást közvetítő filmsorozat az egyik tematikus csatornán. A kamera nem ismeretlen számára: 1994–1997 között a Repeta Fizika című televíziós műsor műsorvezetője volt, 1999 szeptemberétől 2001 januárjáig a Duna TV Miénk a tér című televíziós műsorban felelt a fizikakísérleti blokkért. Rendszeres előadója volt a Csodák Palotája Öveges Termének.

Ha már Öveges. Sokan mondják, hogy napjainkban ő az, ami évtizedekkel ezelőtt Öveges József volt. Elhárít bármilyen összehasonlítást. Annyit azért elárul, hogy a kutyáját Hekinek hívják. (Öveges emlékezetes kísérletében a professzor kiáltására a Heki nevű kutya ugrott ki a házából.)

Sok energiáját köti le az áltudományok elleni küzdelem. Azt mondja, hogy egy hiteles szervezetnek, például a Magyar Tudományos Akadémiának, nyitnia kellene egy felvilágosító oldalt a honlapján. „Ahol a laikusok megtudhatják, hogy a tudomány mit mond egy sokat ígérő bejelentésről. Értem, hogy egy tudósnak más dolga is van, mint hogy ezzel foglalkozzon, de valakinek mégis fel kell vállalni ezt a missziót.”

Bántja, hogy ma hatszor annyi hallgató jár a Műegyetemre, mint húsz évvel ezelőtt, miközben legalább hatszor annyi, ha nem több az alkalmatlan, mint egykoron. Ezek harsogják, hogy sokat követelnek az oktatók. (Ismer olyan hallgatót, aki tíz évet járt a Műegyetemre, nem szerzett diplomát, de már felszólalt a hallgatói önkormányzat képviselőjeként a parlamentben.) Közülük kerültek ki az alábbi két párbeszéd résztvevői. Mindkettő egyetemi fizika vizsgán hangzott el:

– Beszéljen az abszolút nulla fokról!

– Azt az abszolút viccet nem ismerem!

– Mi is tulajdonképpen a fajhő?

– A fajsúly elégetve!

Ebből is látszik, akad még munkája az egyetemen.

Névjegy

HÄRTLEIN KÁROLY 1959-ben született Budapesten. 1990-ben az ELTE fizika szakán tanári diplomát szerzett. 1989-től a Műegyetem Fizikai Intézet tanszéki-mérnöke. 2006-ban Ericsson, 2009-ben Mikola Sándor-díjat kapott.