Kamaszkorában vált egyre fontosabbá számára a zene. Tizenéves fejjel már tel-avivi klubokban lépett fel az együttesével. Játszott dzsesszt, írt zenét filmekhez, színházi előadásokhoz, voltak zenekarai, de mindig csak a háttérben, a billentyűs hangszerek mögött ült. Aztán egyszer elénekelte egy dalát, mire többen is mondták, hogy jobban szólnak a szerzeményei, ha maga adja elő őket. Felgyorsultak a dolgok. Egy „nagyon naiv” demofelvételt elküldött egy kiadónak, amely „csodák csodájára” lecsapott rá, és lehetőséget adott az első album elkészítéséhez. – Zeneszerzőként Japánban turnéztam a legnagyobb izraeli táncegyüttessel, a Bat Shevával, amikor megjelent egy beharangozó dal a lemezről. Mire hazaértünk, már ment a rádiókban, sikeres lett, én pedig rájöttem, tényleg énekes vagyok – idézi vissza a kezdeteket.

Eddigi hat stúdió- és két koncertalbuma több mint egymillió példányban kelt el, egy kivételével mind platinalemez lett. Tel-Avivban százezer ember előtt is énekelt egy fesztiválon, Berlinben kétszázezren hallgatták, de fellépett Párizsban, Prágában, Ausztráliában, nemrég Budapesten, és hamarosan Mexikóba megy. Többnyire héber nyelvű dalai azoknak szólnak, akiket ő csak „új embereknek” nevez. Lehet őket progresszívnek, liberálisnak minősíteni, olyanok, akik jól, érdekesen akarnak élni, s akiket kevéssé foglalkoztat a hatalom. A pénz pedig nem önmagáért érdekli őket, hanem azért, hogy megszerezzék azt, ami szükséges a boldogságukhoz, segít a fejlődésben. Inkább a szellemiségtől függ, attól, mit gondolsz a világról, magadról, ki és milyen akarsz lenni –fejtegeti.

És ez semmiképpen sem korfüggő. Az „új emberek” közé sorolja hetvenöt éves édesanyját is, aki gyerekként élte túl a holokausztot. Lengyelországban született, megszöktették a gettóból, aztán előbb egy varsói családnál bújtatták, majd vidéken fogadták örökbe. Megkeresztelték, új nevet kapott, de a háború után jelentkezett érte az édesanyja, aki szintén túlélte a borzalmakat. Svédországba, majd Argentínába került, ahonnan az édesapja származik. Onnan telepedtek át Izraelbe. – Talán ezért költözik szinte folyamatosan ma is. Két-három évnél hosszabb időt nem tölt egy lakásban – meséli édesanyjáról.

Valamiféle nyughatatlanság rá is jellemző. Egyfolytában kísérletezik. Hol elektronikus zenével, hol szimfonikusokkal, jelent meg verseskötete, műhelyfoglalkozásokon segít a hadsereg zenészeinek, vezető tudósok részvételével készített a Weizman kutatóintézetet népszerűsítő videoklipet, és szívesen dolgozik együtt más előadókkal. Mert keresi az újat, az érdekeset.

– Amolyan „ötletfickó” vagyok – mondja –, szeretek teret adni másoknak, megpróbálni azonosulni velük. Legújabb formációja, a Two Young Professionals (TYP), amely három lemezre szóló szerződést kapott a világ legnagyobb kiadójától, a Universaltól, például egészen egyedi összetételű: két zenész mellett számítógépes, videós és tervező grafikus tagja is van a csapatnak. – Tíz éve csak hallgattuk, ma viszont már „látjuk és láttatjuk” is a zenét. Ez egy új médium, az önkifejezés egy újfajta módja – indokolja választását.

A 39 éves énekes, aki legfeljebb huszonkilencnek néz ki, tizenegy éve „coming outtal” lepte meg közönségét. A Maariv című napilapnak adott interjúban vállalta, hogy a saját neméhez vonzódik, s szavaiból úgy tűnik, nem esett nehezére ez a döntés. – Hülyének éreztem azt a helyzetet, amikor találkozol valakivel, mondjuk, adsz egy interjút, és nem beszélünk valamiről, amit mindkét fél tud, mert ostoba okok miatt nem szokás beszélni róla. Pedig ez az életem része, jól érzem magam így, boldog vagyok. Akkor miért kellene hallgatnom róla? – vallja. Volt más indítéka is, mégpedig az a sajátos „hatalom”, amelyet a siker, az ismertség ad. – Úgy gondoltam, hogy ezzel jó ügyet kell szolgálnom, olyan változásokat lehet kezdeményezni vele, amelyek jól jöhetnek másoknak is – mondja, és a jelek szerint el is érte ezt a célját. Sok levelet, üzenetet kapott fiataloktól, akik úgy látják, segített nekik a vallomása, példáját pedig más ismert emberek is követték.

Azt nem állítja, hogy a bejelentésének semmiféle negatív visszhangja sem volt, de csak kevés ilyen jutott neki. Kapott rosszízű megjegyzéseket, ezekkel nem törődött, inkább nevetett rajtuk. – Ebből a szempontból remek hely Izrael. Bizonyos kérdésekben kifejezetten liberális. Talán azért, mert lakossága a világ különböző pontjairól gyűlt össze, és így sajátos keveréket ad. Olyan magyarázat is van, hogy az emberek túlságosan el vannak foglalva az életükkel, az életbenmaradással, és ez sok más dolgot háttérbe szorít. Mert egy háborúhoz képest milyen jelentőséggel bír, hogy valaki meleg-e, vagy sem? – mondja egy félmosollyal az arcán az énekes, aki a Yossi és Jaggerhez, két izraeli katona tragikus végű szerelméről szóló filmhez is írt zenét.

A népszerűséget is jól tűri. Nem visel álcát, sötét szemüveget, ha megállítják, igyekszik barátságos lenni. Az sem zavarja, ha mondjuk a strandon a barátjával lefényképezi egy lesifotós. Hiszen ha balhét csinálna, abból csak még nagyobb ügy kerekedne.

A politika alig foglalkoztatja. – Ha Izraelben nősz fel, 19-20 évesen eljön a pillanat, amikor érdekelni kezd, aztán rájössz, milyen bonyolult, összetett minden, hogy nem töltheted ezzel az életed – fejtegeti. – A nemzedékem, a környezetem beszél ugyan politikáról, de nem egyfolytában. Nem ezzel élünk, mert nem ezt akarjuk. Mert a nyugati világ részévé akarunk válni, a saját dolgainkkal akarunk foglalkozni, zenét szerezni, alkotni, és mindenkivel békében élni.

A vallás sem vonzza, nem hívő, a vallási ünnepek csak hagyományt jelentenek számára. – A családom felét megölték, mert zsidók voltak, az édesanyámnak át kellett mennie a holokauszt szörnyűségein, mert zsidóként megbélyegezték, az apai nagyapám pedig kommunista volt – magyarázza.

Érdekli a divat és a sport – rendszeresen edz, néha triatlonversenyeken is indul –, az üzlet elsajátítására pedig rákényszerült. Eleinte átverték, meglopták, aztán beletanult. Mert az alkotáshoz, a jó művészethez pénz kell, „a jó hangzásba be kell fektetni”.

Sok évre előre nem tervez. – Unalmas lenne tudnom, hol leszek tíz év múlva – mondja, majd bevallja: egy gondolat azért komolyan foglalkoztatja. Bár még meg kell fontolnia, készen áll-e az ezzel járó felelősségre. Úgy érzi, ha együtt maradnak mostani barátjával, aki három éve a partnere, akkor viszonylag gyorsan apaságot vállalhat.

Ivri Lider. „Egy háborúhoz képest milyen jelentőséggel bír, hogy valaki meleg-e?”