Nos, a hivatkozott lelet egy 1912-es kiadású Dreher-Haggenmacher-részvény, amely több szempontból is különleges, úgy is mondhatnánk, hogy a párját ritkítaná, ha volna neki. Egyrészt, mert igen régi, viszont még soha senki nem látott ilyen évjáratú Dreher-értékpapírt. Valószínűleg azért, mert 1912-ben kevés részvényt bocsátott ki a kőbányai főzde – erre utal alacsony sorszáma is. Gasztrokulturális csemege tehát, tulajdonosa óriási becsben tartja: éppen csak megmutatta egy közelmúltbeli összejövetelen, várt egy kicsit, amíg elég nyál el nem csorog, aztán már rejtette is kebelébe. Semmi pénzért nem válna meg tőle.

Ez a bizonyos összejövetel a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klub (MSK) soros rendezvénye volt. A formáció – egy kisebb söröskupagyűjtő alakulatot leszámítva – az egyetlen ilyetén profilú civil szervezet hazánkban. Miként azt az egylet elnöke, Kovács András érdeklődésünkre volt szíves elárulni, a klub 2001-ben alakult Horváth István kőszegi gyűjtő és tizenegy alapító jóvoltából. Jelenleg hozzávetőleg százhúsz tagja van; a roppant színes társaság azonban egy fontos szempontból mégis homogén: minden tag feltétel nélkül szereti, következésképpen jókedvvel issza is a sört – az ország kisebb-nagyobb sörfőzdéibe másfél havi rendszerességgel szervezett és kulturális programokkal kísért találkozóikon.

A nemrég nyugdíjba vonult közgazdász-külkereskedő Kovács – akit főként kiváló szervezőkészsége okán 2006 óta választanak meg mindig újra elnökké – meggyőződéssel vallja, a legtöbben előbb kóstolnak, aztán kezdenek gyűjteni. Így esett vele is: első sörcímkéjét középiskolás korában mentette el.

A legendás műegyetemi Omega Klubban történt italozás közepette leválasztott egy kanizsais címkét a palackjáról, a hátára sörös témájú versikét faragott, és ezzel tulajdonképpen hagyta is volna az egészet, ha fertályóra múlva nem veszi észre, hogy az összes jelen lévő barátja aláírta a költeményt. Hazavitte, most is megvan. Ma 19 ezer címkét, 600 üveget és csaknem 900 korsót őriz nagy szeretettel – hogy maradjunk csak a nagyobb tételeknél. Mielőtt azonban hanyatt esnénk: az elnök e számokkal legfeljebb a mezőny felső széle közepébe fér bele, a legnagyobb kollektor 160 ezer címkét gyűjtött be, s a többi szakterületnek is van jóval „gazdagabb” ura.

A tagság zöme ugyanis specialista, azaz legfeljebb két-háromféle sörcikk érdekli. Ahogy az lenni szokott, a sörcikk becse jórészt az időbeli távolságtól függ, a legkeresettebbek a nagy korszakhatár, tehát az államosítás előtti tárgyak; a legrégebbi, tehát legértékesebb – dombornyomott – gyári üvegek az 1890-es években készültek, ahogy a korsók is. A legöregebb papírdokumentumok a millennium idején keletkeztek, az első plakátok, cégtáblák és címkék az 1910-es években bukkantak fel.

A miheztartás végett tegyük hozzá, hogy gyakorlatilag minden olyan tárgy sörcikknek tekintendő, amelyen a sör bármilyen formában megjelenik – mostanában például elég gyakran látok egy pár tornacipőt, amely az egyik dán gyár nevét és emblémáját viseli. Az MSK – vallja ugyancsak az elnök – nem pusztán kedves hobbisták „játéktere”, az egyesület missziót teljesít. Már azzal is, hogy összegyűjti, rendszerezi és nyilvántartja a sörkészítéshez kapcsolódó, gyakran kultúrtörténeti vonatkozású tárgyakat és relikviákat (a tagoknak minden évben önbevallást kell készíteniük újabb szerzeményeikről). Azzal pedig pláne, hogy a kollekció egyes részeit rendszeresen bemutatja, többnyire kisebb kamarakiállításokon. Kovács András nagy álma, hogy ha csak egy időszaki tárlat erejéig is, de végre rendes, múzeumi körülmények között is megismertethessék a közönséggel különleges kincseiket.

Főleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumra gondol mint a téma iránt hivatalból is fogékony kultúrintézményre – amelyhez szoros kapcsolat fűzi a klubot. A sörcikkek értékéhez persze az is hozzájárul, honnan származnak, milyen messze, milyen ritkán és nehezen becserkészhető helyen voltak, amíg a lelkes gyűjtő le nem csapott rájuk. Hogy jobban értsük, az elnök megjegyezte: mondjuk egy Vanuaturól származó alátétért simán meg tudnak halni emberek.

Kovács András. A klubban az élen, a gyűjtők között a középmezőnyben