A jó 60 perces előadás műfaji besorolása is várat magára. Leginkább a prágai Károly Egyetem és a Yale egykori diákjának nagy feltűnést keltett A jó és a rossz közgazdaságtana című könyvének a prezentációja. A Yale Economic Review által a világ öt legígéretesebb innovatív fiatal közgazdásza közé sorolt 36 éves cseh kutató voltaképpen arra vállalkozott, hogy úgymond „földközelbe rángassa” a szerinte mára szerinte afféle modern tömegkultusszá, vallási mákonnyá fajult mainstream közgazdaságtant.

Tomás Sedlacek. Gilgamestől is tanulhat az állam

– Vannak közgazdászok, akik tudnak számolni, és vannak, akik nem számítanak – humorizál az előadáson Sedlacek, aki azért vélhetőleg nem jön zavarba néhány grafikontól vagy integráltól. Azonban a szerinte matematika-központúvá vált közgazdaságtan nem képes leírni a valós gazdasági folyamatokat. A néhai cseh államfő, Václav Havel mellett gazdasági tanácsadóként dolgozó Sedlacek úgy véli: egy piac működését az ott élők mítoszain, eszményein keresztül lehet megismerni. Előadásában azt próbálja érzékeltetni, hogy a közgazdaságtan alapfogalmait –mint haszon, munka vagy a piac oly sokat emlegetett „láthatatlan keze” –az emberiség közös mítoszai, vallási és filozófiai rendszerei formálták olyanná, ahogy ma ismerjük.

Szerinte a modern közgazdasági gondolkodás alapelemei már a Gilgames-eposzban megjelentek.

Ugyanígy az ótestamentumi héber történetekben körvonalazódnak a haszon, a munkaérték és a közgazdasági ciklusok elméletei, vagy a keresztény hagyományban is fellelhetők a játékelmélet – vagyis az együttműködés – alapjai. A rövid kis jeleneteket a göndör vörös haja és szakálla miatt eltéveszthetetlen megjelenésű Sedlacek példabeszédei kötik össze. S a konferanszié nem is marad adós leginkább provokatív állításával: szerinte a közgazdaságtan nem hagyhatja figyelmen kívül az erkölcsi szempontokat.

Az előadás második felében a színészek elhagyják a pódiumot, de folytatódik a „közgazdasági talkshow”: Sedlacek, a született debattőr vitára serkenti a közönségét. A kérdésekre adott válaszaiban kifejti, hogy mit gondol olyan témákról, mint például az utóbbi évek hitelválsága. S mindezt olyan könnyedséggel teszi, mintha egy korsó sör mellett beszélgetnénk vele.

Nézete szerint a nyugati világon végigsöprő válság a szüntelen növekedés pszichózisából ered. Sedlacek a modern piac egyik fő funkcióját abban látja, hogy mesterséges eszközökkel előállítsa, kitermelje az elégedetlenséget. „A piac feladata ma az, hogy evésre bírjon valakit, aki kövér és jóllakott”. Leggyakrabban a mániás depressziósok tünetegyüttesére hasonlítja a nyugati gazdaságok működését, nagy nekilódulásokkal és utána annál mélyebb recessziókkal.

Azt mondja, a közgazdászoknak nem az a feladatuk, hogy „felvidítsák a beteget” (azaz újra meg újra felpörgessék a helyi piacot), mivel ezzel csak a beteg hangulatának a kilengéseit erősítenék fel újra. Majd visszakanyarodik a mítoszokhoz: az Ótestamentumban József javasolta volt a fáraónak, hogy a hét szűk esztendőre való tekintettel a „bőség idején töltse meg a magtárakat a gabonával és recesszió idején nyissa meg a magtárakat” – azaz folytasson gazdaságélénkítő politikát. Az államnak a gazdasági fellendülés idején kőkeményen vissza kell fognia a gyeplőt és takarékoskodni, míg recesszió idején élénkíteni a piacot. „Sokan mondják, hogy ma Görögország a legutolsó gazdaság Európában. Szerintem meg húsz év múlva azt fogják mondani, hogy Görögország volt az első a sorban, amelyik csődbe ment” – vélekedik Sedlacek.