Az otthoni zöldségnek nincs párja
Aki ilyesmire adja a fejét, nem árt, ha felkészül arra is, hogy a kerti csemegét mások, a rovarok, pajorok és más furfangos csúszómászók is kedvelik, hogy a gombákról és baktériumokról ne is beszéljünk.
A kertészblogokon gyakori téma a régi fajták dicsérete. A köztermesztésben például már kizárólag bokorbab van, ami nem is csoda, mert egyetlen profi termelő sem akarja a futóbabot hajkurászni, de a babételek ismerői pontosan tudják, hogy milyen különbség van a bokor- és a sokkal változatosabb futóbabok termése között.
Örvendetes hír, hogy mostanában közösségi tanulókerthálózat kiépítésére szánták rá magukat az érdeklődőknek. Erről érdemes a tápiószelei Növényi Diverzitás Központban érdeklődni. Az intézet 1959 óta gyűjti és őrzi a tájfajtákat, ez idő alatt 1600 helyen 12 ezer mintát sikerült fellelni. Érdemes a szakirodalom tanulmányozásával kezdeni, mert néhány hét alatt fura dolgokra képesek a kezdetben apró növények.
A burgonya, fejes káposzta, dinnye, tök csak nagy kertbe való, mert ha eltalálják az igényeit, és jól érzi magát, igazi zsarnokként hamar elterpeszkedik. A kabakosok is meglepetéseket okozhatnak, ezek ugyanis genetikailag olyan közel állnak egymáshoz, hogy egymás között csalfa módon házasodhatnak. Az uborka, spárgatök, patisszon, sütőtök, cukkini, sárgadinnye és görögdinnye, ha egymáshoz közel van, akkor fura alak-, szín- és terméshibrideket hozhat létre.
Fontos alapfeltétel a rendszeres öntözés is, ezért sem való étkezési paprika, paradicsom, uborka, padlizsán olyan hétvégi telekre, ahol a növények a bizonytalan mennyiségű csapadékon kívül jó, ha hetente egyszer látnak vizet. A zöldségeknek szánt kertszegletben, bármilyen kicsi is, ágyásokat kell kialakítani.
A szerszámnyelek és a kényelmes munkavégzés miatt a 120 centi széles méret a legmegfelelőbb. Nem szabad spórolni az ágyások közötti utakkal. Ezeknek legalább 30 centi szélesnek kell lenniük, ha talicskával is járnak ezeken az utakon, akkor a fél méter meghagyása is megfontolandó. Az emelt ágyások nagyon jók, egyrészt ezekben különleges talajigényük miatt különlegességek is nevelhetők, másrészt nem kell hajlongani, és a haszonkertészkedéssel mozgásukban korlátozottak is múlathatják az idejüket. A legegyszerűbb, ha először a szabadföldi zöldségtermesztési módszerekkel próbálkoznak.
A zöldségfélék magjait lehet helybe, rögtön a földbe vetni. Ennek azonban szigorú időrendje van, a gyökérzöldségek, borsó magját sokkal korábban kell a földbe dugni, most a fejes salátát, céklát, brokkolit, kései fejes káposztát, gumós köményt, nyári karalábét, karós babot, paprikát, paradicsomot lehet vetni. Május a palántázás ideje. Ekkor következhet a paprika, paradicsom, padlizsán, és a sorolhatnánk a végtelenségig a piacokon kapható kis növények sorát. Vannak kész palánták, amelyeknek már komoly gyökérrendszerük van, mások sokkal olcsóbbak, ezek a szálasak, s egyetlen hajtástengelyből és a gyökérből állnak. Bármilyen módszerrel indítják a zöldségágyást, arra kell törekedni, hogy sok fajt, fajtát érdemes választani, de csak annyit szabad termelni, amennyit a család, ismerősök elfogyasztanak. Szerencsés, ha a közeli szomszédok cserélgetnek.
Legközelebb a kényes cserjék metszéséről írunk.
Nem tud zöld ágra vergődni növényével? Kérjen segítséget a szerzőtől! peter.czauner@partner.nepszabadsag.hu vagy kertesz.nolblog.hu
