Fél áron pörgő asztalok
Mi eközben – estebédként, hiszen fél ötre kaptunk időpontot – baconös köntösben libamájat fogyasztottunk fügemustárral, vételeztünk a „magyaros trilógia” fantázianevű hagyományosból (töltött káposzta, töltött paprika, hortobágyi palacsinta), desszertnek pedig fehérboros körtét kóstoltunk mascarpone krémmel, kihasználva az ez alkalommal 50 százalékos kedvezményt. Ami persze italra is érvényes: ezt négy deci Neszmélyi cuvée (kékfrankos-zweigelt kombó) bánta, ásványvíz kíséretében a múlt század hangulatát a Dunára varázsoló Kossuth Múzeumhajón.
Az egyre sűrűsödő vendégsereg dacára a kiszolgálás folyamatos volt, így a Duna-partra kiküldött Rivalda munkatársai egy óra alatt mindennek a végére értek. – Ma háromszoros telt házzal dolgozunk: 5 óra körül, 7-kor és fél 10-kor is indul a vacsora – így a felszolgálónk, aki tapasztalata alapján azt mondta, inkább a magyar vendégek tudnak a torkos csütörtök lehetőségéről.
– Nem hiszem, hogy ezt reklámoznánk Amerikában – mondta. Pedig a torkos csütörtök a Magyar Turizmus Zrt. immár hetedik éve létező akciója. 2006-ban a Nagy Ízutazás elnevezésű kampányának legsikeresebb eseménye volt: már akkor csaknem félezer étteremben torkoskodhattunk fél áron. Eredetileg a magyar néphagyományra, a farsangi szokásrendre vezethető vissza, regélő hétfő, húshagyókedd és hamvazószerda méltó társaként. Tavaly országszerte ezernél is több vendéglátóhelyen összesen 160 ezer vendég evett-ivott kedvezménnyel az összesítés szerint.
Az idei statisztikát egyelőre persze nem ismerhetjük; így annak hatását sem, milyen szerepet játszhatott, hogy mivel a hamvazószerdát követő csütörtök idén február 14-ére, azaz Valentin-(Bálint-) napra esik, ezért a torkoskodást két héttel előre hozták. Így viszont a hó utolsó napjára, azaz bőven fizetésnap elé került. Nem akadályozta ez a szerkesztőségen belül megkérdezett kollégákat, bár többen is „árérzékenyek” voltak, azaz figyeltek a pénztárcájukra.
Egyik kolléganőnk, mint mondta, a félárú kedvezmény nélkül fel sem kereste volna egy ötös baráti társaságban a rózsadombi Ezüstfenyő éttermet, ahol szárított paradicsomos tagliatellét vacsorázott, grillezett kecskesajttal. „Alapáron kettő-négyezer forint itt egy főétel. Ez azért számít”.Mint tapasztalatairól beszámolt, a kiszolgálással semmi gondjuk nem volt, s a számlázással is csak „fordítva”: szólniuk kellett, hogy a bort elfelejtették felszámolni. E rovat szerkesztője vizuális típus: dizájn alapján nézett éttermet, a Torkoscsutortok.hu honlapon.
Választása így esett a Nádor utcai Central Bistro & Barra, már csak azért is, mert azt tapasztalta: a menő helyek zöménél már tíz nappal a nagy nap előtt beteltek a helyek, főleg a népszerű ebéd- és vacsoraidőpontokra. – Elképesztő tömeg volt, de a zsúfoltság ellenére nagyon előzékenyek voltak a pincérek. A felszolgálónk sajnálatát fejezte ki, hogy nem tudott annyit időt szánni ránk, mint szeretett volna; ilyennel nem szoktam találkozni Magyarországon.
Amikor pedig megemlítettem egyetlen panaszomat, hogy hidegen kaptam a kastélyburgonyát, sajnálkozott – mondta. Két „iskola” van a torkos csütörtökre. Az a kérdés, a törzshelyünkre menjünk-e vagy valami újat fedezzünk fel? – vont mérleget tapasztalt kollégánk, aki feleségével a Dohány utcai Araz éttermet kereste fel, ebédidőben. Itt ugyan bejáratott vendégek már, de ezúttal nem menüben, hanem a la carte érkeztek. A jó nevű Barka Áron főzött – diszkontáron.
