Addig azonban nem jutott el, mint képregényhősei: a motorházban nem tekergőztek belek, és nem indult üzemanyag-vadászatra sivatagban bujkáló autós bandájával. A Slussz Kulcs Klán története azonban összeállt.

Hegedűs Márton életének egy évtizede kalandozással és zenéléssel telt. Ezután jött az elhatározás, grafikus akar lenni. – Londonban csináltam egy kis játékfilmet, hülyéskedésből. Aztán lett családom, ezért kellett normális munka – mondja az Olajvárosban játszódó történet kitalálója, aki nem kapkodta el a dolgot: hét évet dolgozott képregénykönyvén. Korábban is csinált pár kockás történeteket, ezekkel házalt különböző magazinoknál. – A hónap balesete képregényt nagyon szerettem az FHM-ben, habár nem volt egy szívderítő téma – fejtegeti a grafikus, aki szerint a képregényt mindenki kedveli, mert nem kell annyit olvasni. A francia unokatestvérétől kapott képregényeket nem is értette, magának kellett kitalálnia, mi lehet a történet. Később konkrétan a Maus tett rá nagy hatást, de sokat tanult a filmesektől is: Jim Jarmusch, Quentin Tarantino és Federico Fellini a kedvencei.

A közel 200 oldalon futó, körülbelül egy nagyjátékfilm ideje alatt befogadható történet több szálon fut. Az autójukkal összenőtt szekta, a Slussz Kulcs Klán az Olajváros körül cirkál. Céljuk, hogy üzemanyagot zsákmányoljanak, és újabb tagokat térítsenek meg. Gus, a benzinkutas cimboráit elrabolják, így az öreg egy haverjával a nyomukba ered. A fekete bőrű szaxofonos és társai a városba érkeznek koncertezni. Csavargás közben a részeges zenész rányit a bizniszelő milliomosokra és korrupt rendőrökre, akik üldözőbe veszik. A hajsza egy tömegkarambollal ér véget, amely szó szerint lekaszálja az autós banda tagjait. A képregény amellett, hogy vérbeli noir, azaz „fekete történet”, humoros is: a végén a szerző szócsöveként egy gyík dörgi el a tanulságot a szenvedélyes hittérítőket idéző Próféta füleibe, majd „tapp-tapp” hangokat hallatva elslattyog a színről. Persze van itt lövöldözés, folyik a kávé meg az alkohol. Dől a füst, háttérzene a dzsessz, és felbukkannak prostituáltak is. Szóval nem gyerekeknek való. Hegedűs kisfia azonban elolvasta, sőt a könyv készülte közben még kritizálta is az apját: a szaxofonos nem tud a nőkkel bánni.

Az olvasó gyakran zavarba jön: a sivatag közepén van ahol forinttal fizetnek, az idegen csengésű nevek ellenére azonban egyszer csak a néhai Komár László szól a kocsiból. – Azt akartam, hogy az olvasó ne érezze fárasztónak a történetet, de folyamatosan zökkenjen ki. Mindig kérdezzen rá, hol van – mondta el a szerző. A címet egyrészt a szójáték miatt választotta, másrészt szerinte a Ku-Klux-Klan a hülyeség és az elvakultság kiemelkedő példája – hasonlóan az általa megrajzolt autós szektához.

Hegedűs terveiben szerepel egy sorozat, amely Rejtő Jenő kalandozásait meséli el. Rejtőt kora Tarantinójának tartja, nagyon sokan „táplálkoznak” belőle. Az utazásai pedig teljesen olyanok, mint az Ezeregyéjszaka meséi. Csak iszonyú lepattant kivitelben.