Amikor a fenti tinédzsertörténetet mesélték el az egyik tévéadón, a műsorvezető gyorsan megjegyezte, hogy élő legendákkal van dolga. Rá is kérdezett, hogy a stúdióvendégek annak is érzik-e magukat? Gene Simmons mély hangján csak annyit válaszolt, hogy igen, persze, Paul Stanleynek meg sem kellett szólalnia a válaszhoz. Ekkor már tudni lehetett, hogy mítoszukat tovább erősítik egy huszadik albummal, amely nemrég debütált Monster, azaz Szörny címmel (képünkön a borító).

Itt tartunk most. A történet viszont 1973-ban kezdődött New Yorkban. Stanley és Simmons mellett Ace Frehley és Peter Criss volt az alapfelállás, de utóbbi kettőt Eric Singer és Tommy Thayer váltotta a dob és szólógitár helyén. A smink alapkellék volt, de aztán a nyolcvanas években eldobták, tíz évvel később pedig újra felkenték, s a mai napig használják.

Pedig már a legendás banda legfiatalabb tagja is túl van az ötvenen. Az ember pedig azt gondolná, hogy ezek nem normálisak, és itthon ezt is gondolták sokan, amikor 2010-ben ki volt velük plakátozva Budapest. Európai turnéjuk egyik állomása a magyar főváros volt, a hatalmas posztereken ott feszített a két alapító tag, az akkor 61 éves „Demon”, azaz Simmons és az 58 éves „Starchild” (Csillaggyermek) vagyis Stanley. Az arcfestés tudatos választás. Stanley londoni fellépésük után a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy a smink időtlenné teszi őket, ami üzlet szempontjából sem utolsó. Azt sosem titkolták, hogy számukra a rock üzlet.

Ha nem így tekintenének arra, amit csinálnak, akkor olyanok lennének, mint azok, akik rövid időre felkapott sztárok voltak, de azóta rég hamburgert sütnek az ismeretlenségben –mondta Stanley. Ma már több mint kétezer termék licence van a banda kezében. Legemlékezetesebb üzleti húzásuk valószínűleg a KISS-képregény volt, melyhez szó szerint vérüket adták a zenekartagok a nyomdában. Aki vett egy példányt, az a rockerek testéből is kapott egy darabot.

Jótékonykodásra is futja a bevételekből. A zenekar pedig bőkezűen bánik a pénzzel, ha sérült háborús veteránokról van szó, karitatív koncertekkel is támogatják a Wounded Warrior alapítványt. A nyíltan republikánus Gene Simmons miatt ez nem meglepő. Igaz, több évtizedes barátja őt sem hagyta szárazon, amikor Stanley azokat a hírességeket cikizte, akik olyan dolgokról beszélnek a médiában, amik valójában hihetetlenül távol állnak tőlük. A KISS-sztori politikai mellékszála azonban sose osztotta meg a rajongókat, sikerüket jól mutatja a több mint százhúszmillió eladott lemez.

Míg az előző stúdióalbumra, a Sonic Boomra tizenegy évet kellett várni, a Monster mindössze három év alatt eljutott a megjelenésig. A Fox News egyszerű szójátékkal illete a lemezt: a szörny ijesztően jó! A rockstarweekly.com szerint az analóg felvételnek köszönhetően sokkal tökösebb lett az album. Nem a legjobb, amit az elmúlt közel negyven év alatt produkáltak, de annyira tiszta és őszinte, amennyire a KISS lehet 2012-ben. Külön kiemelték Eric Singer, a dobos énekét az All for the Love of Rock & Roll című számban, amely szerintük van olyan jó, mint bármelyik dal a ’74-es debütáló albumról.

Az analóg technológia használata feltehetően Gene Simmons ötlete volt, aki egyik nyilatkozatában úgy fogalmazott: szerinte a modern digitális technika olyan, mint egy szajha. Csak megnyomod és működik minden. Az analóg viszont az igazi szerelem. Ennek szellemében dolgoztak a tizenkét számot tartalmazó új albumon is, mely a basszusgitáros szerint olyan lett, mint a Télapó: idővel minden változik, a Mikulás azonban mindig jön a megszokott, piros ruhájában. De vajon a Démon elpirul-e olykor a smink alatt?