Sportorvoskörökben általános nézet, hogy a kiszáradás utáni rehidratálás eső után köpönyeg. A kulcsszó ma már a prehidratálás: edzés és verseny előtt feltölteni a szervezetet kellő folyadékmennyiséggel.

Tudományosan az adott sporthoz igazítják, hogy mikor, mit és mennyit kell inni az optimális teljesítményhez. Ahogy az lenni szokott, a versenysportból mindez szépen leszivárgott a hétköznapi fitnesz világába, és az Európai Élelmezésbiztonsági Hatóság általános egészségügyi irányelvei között is részletesen foglalkozik a hidratálás fontosságával.

Az eredmény: régen a szomjúságról azt gondoltuk, hogy olyankor kell inni egy pohár vizet; ma pánikba esünk, hogy beindult szervezetünkben a dehidratálás és deminarizálás fatális folyamata. Haladéktalanul izotóniás sportitalért nyúlunk.

Pótszer

A sportitalok térnyerését egyértelműen a hosszútávfutás, konkrétan a New York-i maraton népszerűségének tulajdoníthatjuk. Az első sportitalt viszont Floridában kotyvalta össze Robert Cade urológus még a hatvanas években. A floridai aligátorok focicsapata, dr. Cade és a limonádé szavakból kovácsolt márkanévvel piacra dobott Gatorade nem más, mint víz, só, cukor és kálium-foszfát keveréke, némi citromaromával bolondítva. Az első kísérleti eresztés előállítása akkor alig ötven dollárba került. Ehhez képest a sportital eladásából származó bevételek ma ennek több tízmilliószorosát teszik ki. Csak az olimpiának idén otthont adó Egyesült Királyságban évi 260 millió fontot költenek profi k és lelkes amatőrök a cukrozott italra. Amerikában az eladások a következő olimpia évére várhatóan elérik a kétmilliárd dollárt.

Tudományos marketing

A gyors növekedés egyértelműen a hatékony marketing és a tőkeerős tulajdonosi háttér eredménye. A Gatorade tíz éve a PepsiCo portfólióját díszíti, és a nagy ellenlábasok, a Coca-Cola és a GSK sem késlekedtek piacra lépni: a Powerade és a Lucozade ugyanazokra a vélt és valósággá formált fogyasztói igényekre épít. Háromszoros erővel sikerül meggyőzni a kocogni, gyúrni, aerobtréningezni indulókat, hogy az egyszerű konyhai alapanyagokból álló ital nélkülözhetetlen plusz, igazi sportkellék.

A hidratálás fél siker, a dehidratálás egyenes út a vereséghez – valahogy így foglalható össze a sportkörökben közszájon forgó népi bölcsesség. A veretes orvosi szaklap, a British Medical Journal nemrégiben közzétett tanulmánya azonban szoros összefüggést vél felfedezni a hidratálás fontosságát hangsúlyozó értekezések és a szponzori befolyás között. Nem elhanyagolható módon az Ausztrál Sport Intézet (AIS) akkor kezdett a témával behatóan foglalkozni, és a sportolók dehidratációs szintjét vizelet- és izzadtságmintával mérni versenyek és edzés előtt, amikor a Gatorade komoly támogatóként a képbe került. Ugyanígy a harmincötezer tagot számláló, amerikai sportorvosokat tömörítő NATA is szoros kötelékben dolgozik a floridai sportitalgyártóval, szaklapjában pedig olyan hirdetéseknek adnak teret, amelyek tudományos cikk formájában tárják a trénerek és csapatorvosok elé több évtizedes kutatások eredményét: a sikerre inni kell, előre és sokat.

A kellő hidratálás fontosságát egyetlen orvos sem meri vagy akarja megkérdőjelezni, azt viszont egyre többen pedzegetik, hogy a függetlennek nem mondható, a tudományosság köntösébe burkolózó édes szavakat érdemes – angol szófordulattal élve – egy csipet sóval és óvatossággal fogyasztani.