Édes, de egészséges?
Részben és mértékkel igen. Egyszerű cukorként a glükóz már a nyálban elbomlik, azonnal felszívódik és megemeli a vércukorszintet, gyors inzulinreakciót vált ki. Az izmok munkájához és a gondolkodáshoz sok glükózra van szükségünk, ezért sportolóknak, vizsgázóknak ajánlják a teljesítmény instant fokozására. Ez rendben is van. Csakhogy a gyors vércukor- és inzulinszint emelkedést, a “sugar rush” néven ismert robbanásszerű energetizálást ennek épp az ellenkezője követi: a vércukorszint rapid visszaesése, ami erős éhségérzettel jár. Hasonlóan ahhoz, mint amikor megeszünk egy édes barackot, és rövid elégedettség után még jobban korogni kezd a gyomrunk, farkaséhesek leszünk.
A fel nem használt szőlőcukor ugyanis nem keringhet sokáig a vérben – glikogén formájában az izmok és a máj raktározzák el időlegesen, és ha kell, újra visszaalakítják a sejtek számára felvehető glükózzá. Viszont ha a raktározhatónál több kerül be egyszerre a szervezetbe, a máj nem képest azt tárolni, és azonnal zsírrá alakítja, ami megy egyenesen a zsírszövetekbe lerakódni. A szőlőcukor kalóriaértéke megegyezik a kristálycukoréval, ezt is jó tudni.
További egészségügyi kockázatot látnak a kutatók a hirtelen megemelkedő, majd az eredeti szint alá visszaeső vércukorszint jojó-effektusában. Hosszabb távon ez megterheli a hasnyálmirigyet, és nem kizárt, hogy növeli a cukorbetegség kockázatát. Amit pedig szigorúan tiltanak az orvosok – jóllehet sok diabéteszes éppen ezt teszi –, hogy az inzulinfüggő betegek leesett vércukorszintjét (behipózás esetén) szőlőcukorral próbálják megdobni.
Edzésterv
Ha edzés előtt és alatt mindenképpen fel szeretnénk tankolni szénhidráttal, a tiszta szőlőcukor helyett válasszunk olyan italt, amiben glükóz mellett van fruktóz (gyümölcscukor) és maltodextrin is.