A vonatkozó rendelet valóban szól a mentességekről és azokról az esetekről, amikor a tanúsítást energiafogyasztási számlák és tervrajzok alapján, esetleg becsléssel végzik el. Eszerint a tanúsítvány elkészítéséről a tulajdonos gondoskodik, és azt legkésőbb a szerződéskötésig a vevőnek átadja. Az anyagot és a kapcsolódó dokumentációt tíz évig a tanúsító is megőrzi. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény tételesen felsorolja, mit kell tartalmaznia egy adásvételi szerződésnek a bejegyzéshez. Mivel az energiatanúsítvány nem szerepel a listán, a hivatal nem ellenőrizheti és nem is követelheti meg azt. Bizonyos szakmai állásfoglalások kapcsán Borsay Tamás leszögezte: ez nem a földhivatal „álláspontja”, hanem jogszabályi előírás. Megfogalmazása szerint annak persze nincs akadálya, hogy az adásvételi szerződés mellékleteként az energiatanúsítványt is csatolják a földhivatali beadványhoz.

Annak kapcsán, hogy – mint múlt heti cikkünkben rávilágítottunk – az adásvételkor elvben kötelező energiatanúsítványok elkészítése komoly ellentmondásokkal terhelt, a hivatalvezető úgy vélte: szankciókkal bizonyára több ilyen dokumentum jönne létre ténylegesen is. Szintén értelemszerű megoldást jelenthet, ha az energiatanúsítvány is felkerülne a bejegyzéshez kötelezően benyújtandó dokumentumok sorába. Ám a hivatal jogalkalmazóként e kérdésekben nem kíván véleményt formálni, javaslatokat tenni.

Ha azonban egy törvénymódosítás nyomán ez mégiscsak kötelezővé és szankcionálhatóvá válna, a hatóság akkor is csak az okirat rendelkezésre állását vagy annak hiányát vizsgálhatná – szögezte le. A minősítések szakmai korrektségét akkor sem lehetne a földhivatalokra bízni – tette hozzá.

Büki Gergely akadémikus szakmai szempontból tartja vitathatónak az energiatanúsítványok jelenlegi rendszerét. Úgy véli, e helyett komplex rendszerek auditálására lenne szükség.