Első tiszt, fújja meg!
Gyermekkorát Baján töltötte, ahol település-vízgazdálkodóként végzett a középiskolában. Hiába szeretett volna zenei konzervatóriumba járni, szülővárosában ilyen nem létezett.
Most 17–22 éves zenészekkel foglalkozik az MZTSZ Kőbányai Zenei Stúdióban, és néha oda is bekopog egy-egy mindenre elszánt növendék – de Kornél szomorú mosollyal teszi hozzá: az igazi tehetség nagyon kevés. A tanításban szerinte a legfontosabb, hogy a sajátjához hasonló megszállottságot adjon át a diákjainak. Képtelen kevesebbet várni tőlük.
Mindig is tudta, hogy zenész lesz belőle. Ahogy meglátott egy zenekart, már kisgyermekként odaült, és nézte, ahogy játszanak. Pedagógus szülők gyermekeként zenei általános iskolába járt, de elsőre itt sem talált rá a hangszerére. Hatévesen hegedülni kezdett, ám ezt öt év után feladta: nem tudott beleszeretni. Inkább szaxofonozott volna – Baján viszont éppen trombitást kerestek.
Ahogy a trombitába beleszeretett, a mai napig tanulságosnak tartja.Úttörő Zenekar néven működött a városban egy fúvószenekar, ahol valódi örömzenélés folyt. Bár a trombita sem könynyű hangszer, Kornélnak a mellette álló társai megmutatták, hogyan kell belefújni; a többire már nem emlékszik, olyan természetesen jött. Hamar kiderült, hogy őt és a trombitát egymásnak teremtették, így hangszeres tanulmányait a zenekar mellett, zeneiskolában is folytatta. – A mai alapfokú zeneoktatásban is arra kellene figyelni, hogy nem minden zenét tanuló gyerekből lesz előadóművész, de mindegyikből lehet hangverseny-látogató. A muzsika szeretete a cél – véli.
Hálátlan hangszer: meglepő módon így hívja Fekete-Kovács Kornél a trombitát. Más hangszerekkel szemben a hangképzés itt az ember fizikai kondíciójától függ. – Ha egy zongorista nem gyakorol, és leüt egy hangot, az valahogy megszólal. Ha viszont egy trombitás nem gyakorol, egyáltalán nem biztos, hogy meg tudja szólaltatni a hangszerét – magyarázza. Igaz, csodálatossá is ettől válik a trombitálás: a rezgő anyag nem egy húr, hanem az emberi ajak.
A műszaki pálya is nyitva állt előtte, a zene mégis győzelmet aratott. Már Budapesten végezte el Kornél a Bartók Béla Konzervatóriumot, utána pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet, mindkettőt dzsessztanszakon. Az akadémián tizenhat évig tanított is.
Többszörös zenekar-alapítóként halmozza az élvezeteket. A Budapest Jazz Orchestrát 1998-ban hozta létre – onnan 2005-ben jött el, és megalkotta a Modern Art Orchestrát. Szándékosan hagyta el a dzsessz elnevezést: nem akarja behatárolni magukat, hogy a zenekar minél több műfajba elkalandozhasson. Dzsesszmuzsikusokkal és klasszikus zenészekkel játsszák például kortárs szerzők műveit. 2006-ban megalapította a Fekete-Kovács Quintetet, amelyet tömören így jellemez: „egy zenekar, ahol többet tudok trombitálni”. Más területekre elkalandozni ő maga is szeret, beszélgetésünk után néhány órával Rúzsa Magdi önálló estjén lép fel a Pesti Színházban.
Nem csak játszani jó a zenét, Kornél bevallja, hogy mások műveinek megszólaltatása nem elégítené ki a zenei ambícióit. Ideje nagyobb részét ma már a zeneszerzés és a hangszerelés teszi ki. Legutóbbi nagyobb munkája egy cimbalomra írt versenymű, amelyet Lukács Miklós cimbalomművész megrendelésére komponált. – Világéletemben szerettem volna minél nagyobb hatással lenni arra, ami a színpadon megszólal: eleinte hangszerelőként, majd zeneszerzőként, később karmesterként.
Első tisztként dolgozik immár a 42 éves dzsessztrombitás a Zeneladikon, amely gyermekeket visz zenés utazásra Hajós András kapitány irányításával. Havonta egyszer rendezik meg a Bárka Színházban a zenés alkotóműhelyt, ahol András szöveget ír és dallamot keres a gyerekekkel, Kornél pedig az így születő dalt formába önti és hangszereli. Az elmúlt másfél év dalterméséből most készül a lemez.
Egykori önmagát a saját családjában ismegtalálja. Amikor a négy fiáról (Kristóf, Benedek, Ambrus, Máté) beszél, életkoruk mellett mindjárt hozzáteszi, milyen hangszeren játszanak; Kristófot azóta a filmkészítés, Benedeket a kardvívás is magával ragadta. Csak a tizenkét éves Ambrusnál (ő csellózik) meri kijelenteni: több mint gyanús, hogy zenész lesz belőle. Naponta legalább másfél órát gyakorol, sokszor úgy kell leállítani. S ha valaki, Fekete-Kovács Kornél tévedhetetlenül felismeri a zene iránti megszállottságot.
