Michel Legrand a fél világot megríkatta már melódiáival, ő azonban nem tud sírni  a saját dalain. Sőt: szívfájdalom nélkül dobja őket a kukába.

A harag lehet jó tanácsadó. Charles Mingus például egész életében dühös volt. A fehér emberre, a közönségre, a muzsikustársaira, a zeneiparra, a feleségeire, a gyerekeire, a világra. Ekkora indulat másokat megbénított volna, de az ő herkulesi erejével nem bírt. A konfliktusok egyre magasabb csúcsok felé repítették – egészen addig, amíg az izomsorvadás tolószékbe nem kényszerítette, de az majd a történet vége lesz.

Személyes okok is hozták Keith Jarrettet Budapestre, legalábbis ezt mesélte két szám között: a nagymamája magyar volt. Erről persze nekem rögtön Molnár Gál csöppet sem politikailag korrekt tréfája jutott eszembe, amikor meglátta a barnára sült antikváriusnőt, Simónét: „nini, zsidó néger!” Jarrettre fordítva a történetet: Ornette Coleman mondta neki egyszer, amíg improvizált, hogy „feketének kellene lenned”. Tudom, dolgozok rajta.

Mi az ördög lehet unalmasabb egy tudományos konferenciánál? – kérdezheti az olvasó, és az esetek jelentős részében teljesen igaza lenne. Csakhogy a dzsesszt játszó emberek sosem unalmasak, így a Magyar Jazzkutatási Konferencia vékony kötete legjobb pillanataiban úgy lüktet, mint egy swingzenekar.

Mindenki a bársonyos baritonra, az évtizedeken át népszerű slágerekre emlékszik, pedig Nat King Cole zongoristának is nagyszerű volt. Nem kellett volna napi három csomag cigarettát elszívnia, úgy a karrierje is hosszabb lehetett volna. Igaz, negyedszázaddal halála után is megkapta az év daláért járó Grammyt.

A dzsessz olyan, mint egy féltékeny exbarátnő a zongorista ­Robert Glasper számára, aki imád kísérletezni: hiphop-, R & B- és neo­soul-elemeket vegyít a dzsesszel. Müpabeli koncertje után beszélgettünk a megújított műfajról.

Már amúgy is az övé volt a világ leghangosabb zenekara, amikor szerzett még négy mellofont. Attól kezdve még a saját zenészei is nehezen tudták elviselni a hangerőt. Volt egy-két rasszistának tűnő beszó­lása, és halála után harminc évvel a saját lánya vádolta meg molesztálással – de hát Stan Kentont nem is ezekért szeretjük.

Jövő pénteken, január 15-én 13 óra 30 perckor búcsúztatják Benkó Sándor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenészt a Farkasréti temető Makovecz-termében - közölte a család az MTI-vel.

Életének 76. évében váratlanul elhunyt Benkó Sándor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, klarinétos, a Benkó Dixieland Band alapítója – közölte az MTI-vel a család szerdán.

Kid Ory csak egy harsonás volt, a harsona pedig nevével ellentétben nem a legharsányabb hangszer: a közönség általában a szólókra alkalmasabb zeneszerszámokat értékeli. A Kölyök azonban kulcsszerepet játszott a dzsessz kialakulásában: ő a kapocs a New Orleans-i kezdetek, illetve Louis Armstrong zenei – és üzleti – csodája között.

Azért az már valami, ha egy zenész temetésére egymillió ember megy el! Fela Kuti persze nem egyszerű zenész volt, hanem a művészetet politikai aktivitással ötvöző ideológus és showman, kicsit olyan, mint egy óceánnal arrébb Bob Marley. Ő találta ki az olykor afrojazznek is nevezett afrobeatet.

Louis Armstrongból sosem lett volna világsztár, ha Lil Hardin nem dönt úgy, hogy embert farag belőle. Lehet, hogy a csinos zongoristanő kéztartása nem felelt meg a klasszikus elvárásoknak, de ahogyan a férfiakkal bánt, azt egyetemen lehetne tanítani.