Mivel hisz a jelekben, újabb és újabb „Figurkákat” készített az egyik kis szobában kialakított műhelyben, s azok hamarosan gondosan becsomagolva útra keltek Angliától Japánig az interneten vásárlókhoz. Így kezdődött pár éve Csernus Ági rongybabakészítő karrierje. Ehhez persze kellett az is, hogy vegyen magának egy varrógépet, aminek kezelését autodidakta módon sajátította el.

Csernus Ági két Figurkával

– Varrtam mindenfélét, próbálgattam magamat. Végül eljutottam a rongybabákig – idézte fel a kezdeteket. Formatervező férjével s akkor még két-három éves kisfiával Malajziában éltek. Az Iparművészeti Egyetem fotó szakán végzett fiatal nő azonban úgy érezte, hogy benne még jókora alkotóerő munkálkodik.

Ami Délkelet-Ázsiából hazatérve kreatív időtöltésként indult, abból időközben komoly kisvállalkozás lett. Pedig amikor az Országgyűlés egykori protokollfotósa először kivitte saját tervezésű-kivitelezésű rongybabáit a Wampra, először kicsit „cikinek” érezte megjelenését a vasárnapi művészpiacon. Miután a teljes kollekciót eladta és karácsony előtt alig győzte a megrendeléseket, arra gondolt, hogy új lehetőségek kapujában áll.

A Figurkák tulajdonképpen a kisgyerekekre méretezett alvó- és játszótársak. Mesebeli lények, a fantázia szülöttei. Állatok, manók, királylányok. Határozottan nem akcióhősök. Kézműves termékek, Barbie-alternatívák, amelyekről Ági számára gyorsan kiderült: havonta legfeljebb ötvenet maga is el tud készíteni, viszont akkor reggeltől estig a varrógép előtt ül.

Először egy idős hölgy segítségét vette igénybe, de megértette: olyan varrodára van szüksége, amellyel pont a gyerekek szabta minőségi követelmények miatt megbízhatóan lehet tervezni. A szerencse is segített abban, hogy Jakab Áron, a megváltozott munkaképességű emberek által előállított termékeket forgalmazó alapítvány vezetője összehozta a tordasi Értelmi Fogyatékosok Intézetével. Ági azt tapasztalta: a Fejér megyei településen működő intézményben élőkkel a kommunikáció jóval több energiát követel, de korántsem lehetetlen. S a befektetett energia sokkal egyértelműbb módon térül meg: ami odafigyelést és szeretetet kapnak ezek az emberek, annak a többszörösét adják vissza. Egyesek csodálatosan varrnak, mások a karok, a lábak kitömésében vagy a gombszemek pontos elhelyezésében jeleskednek. A rendszeres napi munka mindannyiuknak létfontosságú, a világhoz csatlakozást nyújtó időtöltést jelent. – Ahogy bennük, bennem is van valami gyermeki, s ez a kettő találkozott.

Az együttműködés kölcsönösen előnyös üzleti kapcsolat, ez nem pusztán jótékonykodás – mondja a 38 éves, immáron kétgyermekes családanya, aki kislánya szavajárása nyomán választotta 6-7 ezer forintba kerülő rongybabáinak a Figurka elnevezést.

Ági eredetileg a divatfotózás iránt érdeklődött, a szakmában uralkodó macsófelfogással azonban nem tudott mit kezdeni. Belevágott a szociofotózásba, végül a családalapítás mellett döntött. Most, jó tíz év elteltével a fotózás visszatért az életébe. Hídvégi Andrással nemrég jelentette meg az első Figurka-mesekönyvet, ami az elfogadásról, a másságról, a szerelemről mesél képekben.

Kapott ugyan befektetői ajánlatokat, de eddig ragaszkodott az egyszemélyes üzlethez. Igaz, a növekedés egyre kiterjedtebb együttműködési hálózatot követel meg. Úgy gondolja, az övéhez hasonló vállalkozás jó lehetőséget teremt egy nőnek visszatérni a „munka világába” úgy, hogy ne kelljen lemondania az anyai szerepről, és a családja életében is jelen lehessen. A varrást azért nehezen engedte el, de a dizájn, a marketing, a vevőkkel és a beszállítóval való kapcsolattartás több, mint alkotás. Önmegvalósítás is.