Burr tizenhat évesen kezdett parfümökkel foglalkozni, szülővárosában, Washingtonban zsebpénz-kiegészítésként árulta egy idős francia hölgy termékeit. Az élet azonban másfelé sodorta, egészen az egyetem nemzetközi gazdálkodás szakára, onnan pedig Tokióba, ahol Japán politikai gazdaságtanát tanulmányozta.

Chandler Burr az orrában őrzi az emlékeit

Néhány évvel később, egy októberi estén, a párizsi Gare du Nord-on várakozva szóba elegyedett egy francia kémikussal, aki az illatok molekulatanával foglalkozik. A beszélgetés után eldöntötte, hogy parfümökkel akar foglalkozni, a témában azóta írt könyveit az amerikai televíziózás talán legnagyobb sztárja, Oprah Winfrey is melegen ajánlja a honlapjára tévedőknek. Arról nem is beszélve, hogy a Szex és New York című sorozatból ismert Sarah Jessica Parkernek is Burr segített saját illatstílusának kifejlesztésében.

Az illatok sokkal jobban irányítják az embert, mint azt egy átlagos, szaglószerveit rendszeresen nem tréningező olvasó gondolná – elég csak a metróaluljárókban terjengő, émelyítő pogácsa és kakaós tekercs szagorgiáira gondolni. – A látványpékségek üzemeltetői szándékosan árasztják szét az éterben az illatokat, mire felérünk a mozgólépcső tetejére, már korog a gyomrunk – meséli a parfümkritikus az ízek és szagok kapcsolatáról.

Burr a budapesti Sofitel szálloda konyhájában – Andreas Mensch, a Paris Budapest Restaurant séfjének segítségével – mutatta be, hogy miként lehet az ízlelőbimbókra és az orr érzékelőpihéire ugyanabban az időben, ugyanolyan erővel hatni. Az illatvacsora során először parfümmintákat szagolhattak a résztvevők, az orron át érkező érzéki örömöt a szájban szétmálló falatok szimfóniája követte, mindezt egyetlen illat-íz köré felépítve. Az egyébként valóban ügyes elgondolás egyetlen hátulütője az volt, hogy a gyakorlatlan orr sajnos a harmadik-negyedik minta után teljesen elfáradt. A rendkívül erős illatok a kóstoló agyáig kúsztak, és abroncsként kezdték szorítani. Az illatkavalkádból így csak a legerősebb mintákat ismerte fel, ám azok is főként az 1980-as évekbeli prágai kirándulásokról ismert csehszlovák levendulaszappanokat, esetleg az ezerötös Ladákban lógó karácsonyfa alakú, az andalúziai citromföldeket szagerősségben simán „leelőző” illatosítókat idézték.

Az illatkeverés lesz századunk egyik legfontosabb művészeti ága. A képek és a filmek mellett ugyanis a illatok váltják ki a legerősebb érzelmeket, emlékeket az észlelőkből – révedt a jövőbe Chandler Burr, majd a luxushotel asztalától felállva sétára indult a városban.

A bérház-, Duna- és szomorúságillatú Budapesten.