Zöldségesstandról a slágerlisták élére
Pedig egy lahore-i zenekar első lemeze nemrégiben meghódította az amerikai és angliai eladási listákat, többek között Dave Brubeck klasszikus Take Five című számának pakisztáni hangszerekkel átdolgozott verziójával. A Sachal Studios Orchestrát máris a kubai zenészek „újrafelfedezéséről” is ismert Buena Vista Social Clubhoz hasonlítják. A hatvanfős zenekart Izzat Majeed alapította. A Londonban élő pakisztáni milliomos nyolc évvel ezelőtt profi stúdiót építtetett az Abbey Road Studios szakembereinek segítségével Lahore-ban. A kétmillió dollárba kerülő vállalkozásba Majeed nem nyereségvágyból vágott bele, egyszerűen a zene szeretete miatt. – Őszintén szólva, sosem élveztem az üzletet – vallotta meg nemrég a hatvanéves Majeed a Guardian brit napilapnak.
Célja az, hogy életet leheljen az egykor pezsgő pakisztáni klasszikus zenei életébe. Az ötvenes években Pakisztánba (is) jártak zenélni olyan dzsesszóriások, mint Duke Ellington, vagy maga Brubeck, és helyi zenészek százai keresték kenyerüket a lahore-i filmipar, a Lollywood mellett virágzó zenei színtéren. Ám utóbbit a nyolcvanas években Zia-ul-Hak tábornok vallási szempontból konzervatív diktatúrája szétverte. – A zene iránti kereslet egyszerűen megszűnt Zia után. Az a fickó megásta Pakisztán sírját –ad hangot Majeed a liberális körök által osztott véleményének.
A tehetséges zenészek Zia után más hivatás után néztek, így nem véletlen, hogy Majeeb egyik csellistáját egy teázó vezetőjeként lelte meg, mások szabónak álltak, szerelőként dolgoztak, mielőtt újra hangszert foghattak. Mubarak Ali, a 48 éves hegedűs zöldségeket árult a biciklijéről, s alig keresett meg napi két dollárt. A zenélésből azonban mára már frizsidert és ágyat is vett.
– Ezt mind a Sachalnak köszönhetem. Isten áldja a Sachalt! – mondta Ali a Guardian tudósítójának.
Persze a nyugati zenei befolyásnak nem mindenki örül a konzervatív ázsiai országban, bár a zenekar viszonylag kevéssé ismert Pakisztánban. Egyes zenészek nem mernek otthon gyakorolni, nehogy a mélyen vallásos szomszédokban felháborodást keltsenek. Mégis, a zenekar új reményt adott a lahore-i zenészeknek. Ijaz „Balu” Khan, a zenekar tablajátékosa arról álmodozik, hogy egyszer talán szólózhat a londoni Royal Albert Hallban a zenekarral. Még ha sokat is kell Khannak várnia ahhoz, hogy ez a kívánsága teljesüljön, a zenekar már elkezdte a második album előkészületeit.
