Magyar szél
Emlékeim szerint a ruha akkoriban ritka volt és drága. Manapság csak a farmerről szól a fáma, mint a szabadság jelképéről, valamint arról, mennyi pénzt kaszáltak a szabadságszerető fiatalok ezzel a ruhadarabbal vasfüggönyön túl és innen, különösen a szoctábor többi még farmertelenebb barakkjaiban. De – leszögezem, ez az én emlékem – a ruha és a cipő is sokba került. A minőség más kategória. Felismerték ezt az ágazat mandarinjai is. Szurdi István belkereskedelmi miniszter például ezt írta a Kirakat egyik 1973-as számában: „A ruházati cikkek erőteljesen »árrugalmas« cikkek, ezt különösen akkor tapasztaljuk, amikor egy-egy ruházati cikk árát mérsékeljük. A fogyasztás ekkor a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedik.”
Tehát, amit a képen látunk, az nem más, mint sok árrugalmas cikk, amelynek az árát éppen mérsékelték, és a vevők erre szokatlan vásárlásba kezdtek. Korosztályomnak erről is vannak emlékei, hiszen tudjuk, hogy a harminc- vagy akár negyvenszázalékos engedmény ígérete egész tömegeket hívott nyitásra az áruházak elé.
Volt lökdösődés és harc a kapuhoz közelebbi helyekért, a boltba beérve pedig elkezdődött a harc az árucikkekért. Persze aki élelmes volt, jó előre megbeszélhette egy-egy eladóval, hogy tegyen félre neki a javából. Olyan volt a jó és olcsó ruha akkoriban, akár a pacal vagy a borjúmáj a hentesnél.
Az áruházakban azonban loptak is. Feltehetően nemcsak a vevők, de még az eladók is néha. Legalábbis erre utal ugyanebben az évben, egy másik cikkben Nyilas István, a Centrum Áruház Vállalat központi rendészetének vezetője. Elsősorban az ehhez hasonló csúcsforgalomban fordulhatott elő ilyesmi, de akkor is – mondta Nyilas főrendész –, amikor az eladó nem foglalkozott a vevővel: megesett, hogy valaki egyszerűen kisétált az áruházból egy olyan télikabátban, amelyen rajta volt az árcédula. A Centrum cég akkor volt 25 éves. A cégnek 1973-ban már 29 áruháza volt, a képen látható csepeli csak egy volt közülük. A vásároknak ezekben az években már megvolt a maguk rendje, és úgy tudom, egy időben a szocialista országok turistái is hozzájuk igazították bevásárlótúráikat. De nem ez volt az egyetlen okkázió akkoriban, hiszen volt Centrum hétfő is!
Aki már elfeledte és a boldogabbak, akik soha nem is hallottak róla, nem tudhatják, hogy ilyenkor bizonyos áruk árából 20 (húsz!) százalék engedményt is adott a cég.
De hogy visszatérjünk a történet elejéhez, ekkoriban látogatott el utoljára hazájába és persze mihozzánk a napfényes Kaliforniából B. Zsiga bácsi.
Dohogott, zsörtölődött, elsősorban családja nőtagjaira panaszkodott. „Mindig mondom nekik, ne szélen vásároljatok, hanem a középen!” Én ezt akkor egyáltalán nem értettem.
Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.
