Romániában is csak egyetlen hivatalos Kádár–Ceausescutalálkozót rendeztek (1972-ben).

Ceausescu különutas, függetlenségi politikát folytatott 1968 óta, amikor százezres nagygyűlésen ítélte el a Szovjetunió és csatlósai prágai bevonulását, és gyakorlatilag beszüntette Románia részvételét a Varsói Szerződés katonai szervezetében.

A 70-es évek második felében azonban úgy tűnt, változóban van Románia és a szovjet blokk viszonya. Brezsnyev 1976. őszi bukaresti látogatása után Ceausescu sorban tanácskozott a csatlós országok pártvezetőivel. A Kádárral való, nagyon régen esedékes találkozót sem lehetett tovább halogatni.

Ceausescu a nyomort és a terrort konzerváló ósztálinista politikát folytatott.

Ahogy Tamás Gáspár Miklós írta: egyetlen eszköze volt „az ország féken tartására, de az hatalmas. A nacionalizmus”. A hivatalos propaganda által gerjesztett nacionalista indulatok céltáblái a román nemzet egységét megbontó kisebbségek, mindenekelőtt a magyarok voltak.

A romániai magyarság egyre kegyetlenebb asszimilációs nyomás alatt élt, iskolarendszerét, kulturális intézményeit, egyházait, sajtóját, értelmiségét folyamatosan ostromolták, morzsolták, egzisztenciális lehetőségeit durván korlátozták, településeit, amennyire lehetett, elrománosították. Mindez egyre nagyobb aggodalmat keltett Magyarországon, leginkább az értelmiségi elit azon köreiben, amelyekre Kádár (ekkor már amúgy is kifulladóban lévő) megbékélési politikája épített.

Kádárnak fel kellett mutatnia valamilyen eredményt a magyar kisebbséggel kapcsolatban, de lényegében kudarcot vallott. Ceausescu elfogadta azt a formulát, hogy a kisebbségek a híd szerepét töltik be a baráti népek között (ez nem került semmibe), beleegyezett a kishatármenti forgalom sávjának kiszélesítésébe (úgy azért, hogy jelentős városok ne kerüljenek bele), és megállapodtak egy kolozsvári magyar és egy debreceni román konzulátus felállításában. (A konzulátust sok huzavona után nyitották meg, és villámgyorsan záratták be ’89-ben, a falurombolás elleni nagy pesti tüntetés után.)

Egy év sem telt el a találkozó után, s olyan nyílt színi vita tört ki a két ország között, amelyre addig nem volt példa a szovjet blokkon belül. A román sajtóban hevesen gyalázták Magyarországot, nálunk viszont egy időre letiltották a kisebbségi magyarság témakörét. Kádár ekkor vesztette el legfontosabb „társutasát”, Illyés Gyulát, akinek a (vitát kiváltó esszét is tartalmazó) kötetét betiltották.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

Ritka alkalom