Peking már akkor jelezte, nem adja ki állampolgárát, Kínában folytatják le vele szemben a büntetőeljárást. Nemrég a budapesti kínai nagykövetség konzuli osztálya telefaxon értesítette a BRFK-t: rendőri delegáció utazna Budapestre megtekinteni az ügyben keletkezett bizonyítékokat.

A BRFK a Fővárosi Főügyészség, a főügyészség a Legfőbb Ügyészség állásfoglalását kérte, tekintettel arra, hogy Magyarország és Kína között nincs kölcsönös kiadatási egyezmény, sem bűnügyijogsegély-megállapodás. A hazai törvények szerint ilyenkor az igazságügy-, a külügyminiszter és a legfőbb ügyész közösen dönt, teljesítik-e a segítséget kérő ország kérését. A triumvirátus elvben engedélyezte a kínaiak tájékoztatását, azzal, hogy a kérést szabályos jogsegély formájában küldjék meg az illetékes magyar hatóságnak. Ez eddig nem történt meg.

Megjegyzendő: Magyarország sem ajánlotta fel Kínának a budapesti büntetőeljárás lefolytatását, mivel „hivatalosan nem tudtak arról, hogy a feltételezett elkövető feladta magát Pekingben”. A norvég, és a hírt a norvég médiumok információi alapján pekingi forrásokból is megerősítő magyar sajtó híreit a hatóságok nem tekintik olyan információnak, amelynek alapján intézkedniük kellene.

Kína 30 nappal őrizetbe vétele után, a múlt héten szabadon engedte a norvég diáklány feltételezett gyilkosát. Bizonyítékok nélkül tovább nem tarthatták fogva. A bizonyítékokat viszont csak akkor kaphatják meg Magyarországról, ha jogsegély keretében kérik. Addig is, amíg a jogászok végre szót értenek egymással, a kínai gyanúsított szabadlábon védekezhet, hetente jelentkeznie kell a rendőrségen.

Mivel Kínában van halálbüntetés, szabályos jogsegélykérelem esetén is – a hatályos magyar törvények értelmében – Magyarország csak akkor teljesítheti a kínai kérést, ha Kína kötelezi magát: esetleges halálbüntetés esetén az ítéletet nem hajtják végre a gyilkoson.