Turistacsalogató étlapok Bécsben
A reggeli 4–6 euróba kerül, s a friss pitakenyérhez saját készítésű sajtot kínálnak kakukkfüves-szezámos dresszinggel, a keleti omlett paprikás-paradicsomos raguval és friss fűszerekkel érkezik, de érdemes megkóstolni a gyümölcsös müzlit vagy biojoghurtot, mézzel vagy juharsziruppal. Haya Molcho, a vendéglő tulajdonosnője szerint a különböző hagyományok harmonikusan összeilleszthetők, s az izraeli-orientalista receptek mellett marokkói specialitásokat is találunk. Remek a humusztál (két személyre is elég, 4 euró), amihez kis vászontáskában hozzák a forró pitakenyeret. Ha ebédidőben érkezünk, kezdhetünk egy csilivel és gyömbérrel ízesített kukoricalevessel vagy karibi vöröslencselevessel, s folytathatjuk marokkói citromos csirkével, amihez kuszkuszt tálalnak (12 euró) vagy csirkemellcsíkokkal mandulás panírban házi készítésű chutneyval és sült krumplival (9 euró). Haya a friss zöldségeket, húsokat természetesen helyben, a piacon szerzi be. Hamar ismertté tette a fiai nevének kezdőbetűiből összeállított Neni vendéglőt.
Minden magyar turista felkeresi a Mariahilferstrasse üzleteit. Vajon látták-e már a múzeumi negyed és a bevásárlóutca között elterülő városrészt, a Spittelberget, ami lakói szerint egy falu a városban, ahol a macskaköves, keskeny utcákat biedermeier házak sora szegélyezi, s kézművesboltok, galériák várják a nézelődni szeretőket? Aki nem a híres belvárosi Figlmüllernél (Bäckerstrasse 6.) szeretne óriás bécsi szeletet ebédelni (12,90 plusz köret), annak jó szívvel ajánlanám a télen-nyáron egyaránt hangulatos Amerlingbeisl (Stiftgasse 8.) felkeresését. A vendéglő nevét a házban született tizenkilencedik századi portréfestőről kapta (Friedrich von Amerling 1803–1887), az egyemeletes boltíves szép épület ma kulturális és kommunikációs központ, melyben a kerület múzeuma és fontos civil szervezetek irodái találhatók. Az Amerlingbeisl mindennap kilenctől éjjel kettőig nyitva van, a kedvelt bécsi ételeken kívül a vegetariánusok sem maradnak éhen. Nyáron az udvart kellemesen hűsítik a buja kúszónövények, télen üvegtetőt húznak fölé. Hagyományos jó konyhával és kedvező menüárakkal várják a közeli Boheme vendéglőben is az éhes turistákat (Spittelberggasse 19.) Persze a nap nem sokat ér, ha nem tértünk be egy kávéházba. Bécsben ez igazán nem nehéz, hiszen majd minden sarkon találunk egyet, ahol sokáig elüldögélhetünk és újságot olvashatunk vagy beszélgethetünk, s nem néznek ki, ha csak egy jó kávét és mellé egy almásrétest rendelünk. Bár itt a kávéházakban mindenütt szinte minden hagyományos bécsi étel megkóstolható, a rántott csirkecombtól a császármorzsáig. Ha nem éppen kedden vagyunk a belvárosban, feltétlen keressük meg a Hawelka kávéházat (a Grabenről nyíló Dorotheergasse 6. számban). Ahogy mondani szokták, ez nem csupán egy kávéház, hanem egy bécsi intézmény. Leopold Hawelka 1939-ben nyitotta meg, s mindig írók, művészek kedvelt helye volt. Hogy mi a titka? Talán az, hogy sosem renoválták.
Vörös plüss székek, kerek márványasztal, sötét falak, még a szag is... minden olyan,mint régen. A 98 éves öreg Hawelka még be-bejár, de felesége, aki a legendás lekváros buktákat sütötte, egy keddi szünnapon meghalt. Az utódok átvették a kávéház működtetését, s azóta sem változott semmi, még a buktát sem kell a vendégeknek nélkülözni.
Bécsi gasztronómiai sétánkhoz a kávéházakon kívül a közkedvelt virslistandok is hozzátartoznak. Egy jó sült kolbász vagy debreceni, karikára vágva, mustárral és friss császárzsömlével nagyon jól tud esni, és a kis pénztárcájú turisták is megengedhetik maguknak.
A kísérletező biokonyha kedvelői elől nem lehet elrejteni a belváros ismert teréről, az Am Hofról induló Färbergasseban található nemrégiben megnyílt étkezdét, a Hiddenkitschent (rejtett konyha). Csak ebédidőben (11-től 16 óráig) tartanak nyitva, sós és édes finomságok közül választhatunk, kisés nagymenüt ehetünk 7,90 vagy 10,90 euróért, mindegyikhez szokatlan összeállítású salátát kínálnak, s az összetevők között jól megfér a gorgonzola és a körte, a szárított sárgabarack és a tök.
