Az y a cityben
„A cityk közlekedésének trombózisszerű zavara egyre állandósulóbb jelenség” – írta a Felszabadulás téri építkezésről szóló beszámolójában Hargithay Jenő ’76-ban, amikor még csak 200 ezer autója volt Budapestnek. Ma körülbelül 600 ezer autója van, és a trombózist úgy akarjuk gyógyítani, hogy „Budapest szívét” egyszerűen kivesszük a forgalomból. Ezt az aluljárót is megszüntetni tervezik épp.
Akkoriban még nem akarták kiszorítani egészen a belvárosból az autókat, csak minél gyorsabban át akarták vezetni őket a központon. A Kossuth Lajos utca és a Petőfi Sándor utca találkozása 1974 előtt lámpás kereszteződés volt, ahol hosszú kocsisorok pöfögtek a zöldre várva. A csomópont életébe aztán a Deák tér és a Nagyvárad tér közt épült észak–déli metró hozott változást. A téren ugyanis metróállomást, gyalogos-aluljárót alakítottak ki, és hozzá kapcsolódóan ezt a szép ívű, y alakú autós alagutat. Mert, ha már city, legyen benne y.
Két év alatt készült el mindez. A Hídépítő Vállalat első munkagépei 1974. november 10-én jelentek meg a sarkon, s 1976. november 7-re elvonult az utolsó aszfaltsimító is. A bravúrosnak mondható mérnöki műtárgyat a Főmterv tervezői álmodták meg, mégpedig oly trükkösen, hogy a háromágú autósalagút a gyalogos-aluljáró és a legmélyebben lévő metróállomás között vezetődik át.
Három ütemben történt a kivitelezés, így mindig csak a terület egy részét zárták le a forgalom elől. A gyalogosoknak fahidat is ácsoltak a munkagödör fölé a Szabadsajtó utcában. Az építkezés folyamán bedolgoztak 3500 köbméter betont, leterítettek 1920 négyzetméter aszfaltot, és a munkát határidő előtt két hónappal befejezték. „A Károlyi Mihály utcából szelíden lejt a Felszabadulás tér alá, egészen 3,7 méteres mélységig a közúti aluljáró. Ez az ipszilon alakú alagút 420 méter hosszú, bejárata a Kálvin térrel biztosít összeköttetést, s lehetővé teszi, hogy megállás nélkül haladjanak át a járművek az Erzsébet hídra, illetve a Petőfi Sándor utcába. Burkolata hasonlít a váralagútéhoz, fehér mozaikból készült, mennyezete is hófehér, és a napfényes, nappali világítást 250 sárga és fehér lámpa sugározza” – írta Dolecskó Kornélia, a Népszabadság akkori tudósítója.
A térszín alatti építkezéssel együtt rendezték a tér felszíni arculatát is: felújították a homlokzatokat, sétálós környezetet alakítottak ki. Minden nagyon szép lett, ünnepélyes átadás azonban nem történt. Ki tudja, miért? Talán mert két hónappal később az első észak–déli metrószakaszt avatták, s nem akartak külön ceremóniát. Az előkészített díszszalag így hát átvágatlan maradt. Egyszerűen csak megindult itt a forgalom.
Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.
