Kétkezi könyvmolyok

"Mik az újdonságok?" Ezt írták a szerkesztők Bánhalmi János fotója alá az 1976. január 23-i Népszabadságban. A felvétel a Ganz Villamossági Művek könyvesboltjában készült, és a főváros dinamikusan fejlődő könyvterjesztéséről számot adó cikket illusztrálta. Valóban minden ok megvolt az örömre. 1975-ben 7730 könyvcím jelent meg a piacon (csaknem ötezerrel több, mint tizenöt évvel korábban), s a művekből kis híján 74 millió példányt nyomtak (ez az érték is majdnem megduplázódott 1960 óta). Budapesten ebben az évben 637 millió forintot költöttek olvasnivalóra, mintegy tizedével többet, mint az előző évben. A negyedszázados jubileumát ünneplő Állami Könyvterjesztő Vállalat bolthálózata akkoriban ezerkétszáz eladót alkalmazott: őket segítette az a két és fél ezer szakszervezeti aktivista, aki az üzemekben, hivatalokban árusított.

Nem véletlen, hogy lapunk szerzője határozott elégedettséggel lajstromozta az adatokat. Kétezer-háromszáz munkahelyen dolgoztak a könyvterjesztők, az éves könyvforgalom egyharmada innen származott. Ráadásul a "Szocialista brigádok házikönyvtára" nevű mozgalom egyedülálló lehetőséghez juttatott ötvenezer dolgozót: a könyvre költött mintegy húszmillió forint tíz százalékát vissza is kapták. Könyvben, persze.

A Ganz Villamossági Művek azon kevesek közé tartozott, ahol az üzemi könyvesbolt mellett külön ifjúsági könyvbizományos is működött, és a terjesztők munkáját egy külön ifjúsági szocialista brigád segítette. Nézzék csak meg a fotón látható, jól megvilágított, pompás polcokkal berendezett boltot - mennyivel elegánsabb, mint például azok a szedett-vedett pultocskák, amelyekről ugyanez idő tájt a kultúr- és úttörőházak terjesztői voltak kénytelenek árusítani.

S hogy "Mik az újdonságok?" Nos, alighanem erre a kérdésre is választ tudunk adni. Látják például azokat a kis, papírfedelű köteteket a felső sorokban? Talán még emlékeznek néhányan Önök közül az Olcsó Könyvtárra. Három-négy forintért megkaphatta az ember a magyar és a világirodalom legjavát. 1976 elején a sorozat már a 764. kötetet is túlhaladta. Az előző évben megjelent tizenöt mű között volt három Jókai-, egy Szabó Lőrinc-kötet, Thomas Mann és Siegfried Lenz, Gárdonyi és Victor Hugo, valamint Molnár Ferenc ritka, szociális töltetű munkája, a Széntolvajok.

De hála a modern technikának, azt is meg tudjuk mondani, minek az olvasására vállalkoztak a Ganz láthatóan egyenest a munkából könyvet válogatni kiruccant dolgozói. Felnagyítva a fotót láthatjuk, hogy mindhárom szakinál van egy-egy Albatrosz-kötet (magyarán: krimi), a középső férfinál pedig még egy gyerekkönyv is. Azt gondolom, Lázár Ervin, az 1973-ban kiadott A hétfejű tündér. A pulton hever még néhány Olcsó Könyvtár-kötet, valamint Kormos Istvántól A zsiráfnyakú cica és a Ravasz Péter című bolgár népmesegyűjtemény. Az eladónő, úgy látom, egy verseskötetet tart a kezében.

Aminek fényében különös értelmet nyer a cikk azon mondata, amelyben az Állami Könyvterjesztő Vállalat vezetőinek önkritikus megjegyzését idézik: "Tudatában vannak annak, hogy különösen szakkönyvekkel kell jobban ellátniuk a munkahelyi könyvterjesztőket".

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

Könyvterjesztők
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.