Több mint két hónap telt a Malév fekete péntekje óta, s 23-án annak is két hónapja lesz, hogy a HA-LQC lajstromú Q400-assal az utolsó üzemben lévő Malév-gép is elhagyta Ferihegyet. Mindeközben én, valamint a nyomda is befejezte a dolgát, s holnaptól, holnaputántól feltűnik a könyvesboltok polcain, valamint azonnali szállítással is rendelhetővé válik A Malév-sztori című könyvem, amelyből többek között kiderül az is: nem egy, sőt nem kettő terv létezett már 2010-ben a cég zöldmezős újraindítására.

A hozzám eljutott dokumentumokból kiderült, hogy részletesen elemezték a Malév újjászervezésének esélyeit az állami támogatásokat vizsgáló uniós vizsgálat fényében is, de már akkor is arra jutottak a szakértők, hogy a Malév Zrt. csődbe engedésével, valamint egy új, „zöldmezős” légitársaság indításával sokkal jobban jár a tulajdonos, legyen az akár az állam- akár egy magánbefektető.

Alapvetően háromféle céget vázoltak fel az elkészített üzleti tervek: egy 18, egy 12 és 28 gépes flottát működtető légitársaságot, melyekben a közös az volt, hogy a már használt típusokra, azaz 737NG-re és Dash-8 Q400 típusra alapoztak – ennek nyilvánvaló oka, hogy a meglévő állományt kívánták tovább foglalkoztatni. Nem lett volna Párizs, Zürich és London, üzemeltettek volna számos olyan járatot, ami még nem is szerepelt a Malév útvonalhálózatában, legalábbis a közelmúltig.

A legnagyobb flotta esetén is azonban a Malév létszámának felével számoltak: a 28 gép üzemeltetését (leányvállalatok nélkül) kb 850 emberrel oldották volna meg beleértve a Cabin és Cockpit személyzetet és a vezérigazgatóságot is. A 737-Q400 arány pedig két verzió esetében is meglepő, legalábbis első látásra. Hogy miért? Kiderül A Malév-sztori című könyvből.