A francia Kutatási és Vizsgálati Hivatal (BEA) tájékoztatta az Air France-t, hogy megtalálták és kiemelték a Rio de Janeiro és Párizs Charles de Gaulle között közlekedő AF447 járatot teljesítő Airbus A330 fekete dobozát, amely 2009. június 1-én az Atlanti-óceánba zuhant. Ez pedig azt jelenti: hamarosan kiderül, mi okozta a máig megmagyarázhatatlan, 228 ember életét okozó katasztrófát.

Reméljük, hogy a műszaki vizsgálattal megbízott BEA ily módon válaszokkal tud majd szolgálni azokra a kérdésekre, amelyeket immár két éve folyamatosan merülnek fel az áldozatok családtagjai, légitársaságunk és a légiközlekedési szektor körében annak érdekében, hogy megérthessük ennek a tragikus balesetnek a körülményeit. A légitársaság nevében szeretném megköszönni a hatóságoknak, hogy korábban soha nem látott mértékben járultak hozzá a kutatásokhoz, valamint az Ile de Sein hajó legénységének is a munkáját – kommentálta az eseményt Pierre-Henri Gourgeon, az Air France KLM  vezérigazgatója.

Mi is történt 2009 Pünkösd hétfő hajnalán az Atlanti-óceán fölött repülő A330-200-assal? Senki nem tudja, de ide citálnám a Népszabadságba nem sokkal ezt követően írt cikkemet, amelyben számos, azóta már ismert tény még nem szerepelhetett.

Az biztos: sokáig azt sem tudták, hogy pontosan mi történt a repülővel. Eleinte, a szervízrendszer által küldött hibajelzések alapján a gép levegőhöz viszonyított sebességét megállapítani hivatott pitot-csövek jegesedésére gyanakodtak, el is rendelték a típuson az összes alkatrész cseréjét, de később egyre többen voltak azon a véleményen, hogy rutinos személyzettel (márpedig long-haul járatokon nem repülnek kispályások) csak ez az egy hiba nem okozhat katasztrófát.

Hosszú napok teltek el addig, amíg egyáltalán lokalizálták a roncsokat, s megtalálták az első darabokat. Az okokról azóta is mindenki találgat, annál is inkább, mert közvetlenül a katasztrófát követően úgy tűnt, meglesznek a fekete dobozok, ám aztán kiderült: rossz nyomokat követtek. Ezt követően pedig vészesen fogytak a napok, amelyek hátra voltak addig a garantált időig, amíg a fekete dobozok üzembiztosan adják a jelet, melyek alapján meg lehetne találni őket.

Ez idő leteltét követően a közvélemény gyakorlatilag lemondott arról, hogy a kutatás bármiféle eredményre is vezessen, hasonlóan a brazil hatóságokhoz, ám a francia hatóságok, az Air France és az Airbus szép lassan dolgozott. Számukra ugyanis létfontosságú a katasztrófa okainak kiderítése. A francia hatóságok szempontja egyértelmű: az ő felügyeletük alatt üzemeltette az Air France a gépet. Az Air France szempontjait sem kell sokáig ragozni: a katasztrófa (ha csak átmenetileg is) alaposan megtépázta a légitársaság hírnevét.

Az Airbus számára viszont szinte létkérdés kideríteni: mi történt a repülővel. Az A330 típus a gyár mostanság legnépszerűbb modellje, a legflexibilesebben üzemeltethető szélestörzsű repülőnek számít, amellyel az AF447 volt az első komoly katasztrófa. 1992-es első felszállása óta, egészen 2009-ig nem történt vele komoly baleset, eltekintve 1994 júliusától, amikor a prototípus, az F-WWKH lajstromjelű modell lezuhant tesztrepülés közben.

Aztán kisebb események történtek a típussal, egészen addig, amíg 2008. október hetedikén a Qantas QF72-es járatát teljesítő VH-QPA lajstromjelű gép hirtelen süllyedésbe kezdett a Csendes-óceán fölött, komoly sérüléseket okozva az utasoknak. Katasztrófa végül azért nem következett be, mert a pilóták felismerték, hogy egy hibás adat miatt a számítógép hozott rossz döntéseket, s sikeresen átálltak a tartalék rendszerre, majd rendben leszálltak Learmonth-ban.

A baleset következtében a rendszeren néhány fontos módosítást is végrehajtottak, tehát a típus ma is a legjobb statisztikákkal bír. Igaz, egy évvel az AF baleset után, 2010 májusában az Afriqiyah Airways 771-es járata, szintén A330-200-as gép, (5A-ONG) a tripoli leszállás közben lezuhant. A  93 utas és 11 fős személyzet közül csak egy 8 éves holland gyermek élte túl a katasztrófát. E balesetet is vizsgálják még, de azt már az elején lehetett tudni, hogy az üzemeltető légitársaság nem volt a karbantartás bajnoka.

Az Airbus mérnökei tehát bizonyosan pattanásig feszült idegekkel várják a fekete dobozt, hogy kiderítsék: egyáltalán kinyerhetők-e adatok a fekete dobozból, s ha igen, akkor pontosan mi történt 2009 június elsejének hajnalán. A személyzet hibázott? Extrém körülmények játszottak közre? Netán a konstrukció egy máig nem ismert, rejtett hibájáról lehet szó? Ez utóbbi kizárása - vagy, ha tényleg van ilyen - utólagos kiiktatása a legfontosabb biztonsági kérdések egyike, ami ma a világ légitársaságait, s az A-330 üzemeltetőket foglalkoztatja.