A repülőtéri szolgáltatások minősége és a terminál kényelme legalább olyan fontos, mint a fedélzeti szolgáltatás – a gyakran utazók körében mindenképp. Ezt felismerve fejlesztett a Delta a New York JFK hubban, azáltal, hogy a T3 nemzetközi forgalmát átköltöztette a T4 egy új szárnyába, s ezzel majdnem teljes egészében a négyes terminálról szolgálják ki az utasaikat. Hogy miért invesztált a légitársaság 1,4 milliárd dollárt csak és kizárólag egy már eddig is használt reptéri terminál felújításába? S mi lett a végeredmény? Hatalmas tetőterasz futópálya-kilátással, szenzációs borokkal, könnyebb átszállás, remek új várók...

Aki rendszeresen utazik, tudja: egy idő után a fedélzeti ellátásnál sokkal inkább számít, hogy milyen körülmények várják a reptéren. Mennyit kell gyalogolni egy átszálláskor, mennyi idő, míg a check-in-től elér a kapuig, mekkora a káosz a biztonsági átvilágításnál, mennyit kell várni a csomagfelvételre érkezéskor, van-e elég szék, konnektor, ingyen wifi a váróscsarnokban, milyenek a büfék a bárok, s még sorolhatnám a szempontokat, törzs- illetve business utasoknál pedig nyilván még bejön a képbe, hogy hol és milyen várók állnak rendelkezésre, s ott milyen a kínálat.
Nyűhetném ezt a témát napestig, de tény: aki ritkán utazik, nyilván nem tud a repterek minősége szerint dönteni, mert normál esetben ezek tapasztalatokon alapulnak, de az adott légitársaságról kialakított képét akkor is meghatározza, milyen körülmények várják a reptéren – főleg, ha mondjuk két-három órát, netán többet kénytelen eltölteni valahol, átszállásra várva. Aki viszont sokat utazik, annak a fentebb említett szempontok bizonyosan sokat számítanak, s ha az illető javarészt turista osztályon repül (legtöbbünk azért így tesz), talán a földi kiszolgálás többet nyom a latban, mint a fedélzeti. Például, az USA felé, ma már nincs új a nap alatt: ha adnak eleget inni, van egy-két ingyen alkohol is a kínálatban, nekem például teljesen mindegy, mit adnak enni egy hosszú járaton.
Na ez a trend, meg az utasok által egyre inkább hangoztatott áldatlan állapotok ösztökélték a Deltát a T4 beruházásra, amelyre nem kevesebb, mint 1,4 milliárd dollár költöttek el eddig.Ez a kép még az első kapavágáskor készült.

Az első fázisnak most van vége, megnyíltak a B-kapuk (concourse-B), a T3-ról minden járat átköltözött a négyesre, s 2015-re, mire a következő  fázis is kész lesz, a kis jetek (Boston, Washington, etc.) is átköltöznek a kettes terminál regional jets részlegéről. (Ami, mai állapotában egyfelől maga a borzalom, másfelől, szervezési és kreativitási szempontból akár zseniálisnak is mondható...Ja, és innen indulnak majd a Virgin Atlantic járatai is (mivel azok a Delta partnerségben repülnek.)

A Delta terminál-felújítási programjának szakértői egyébként Amszterdamból érkeztek, a Schiphol-csoport tudása legjavát adta a munkához. Ami nem is véletlen: a Deltát sajátos joint venture partnerség fűzi az Air France KLM csoporthoz, melynek egyik bázisa ugyebár Amszterdam, nemkülönben, a Schiphol bizony egy módfelett barátságos és otthonos reptér.

Kilenc új, nemzetközi járatokat is kiszolgálni képes kapu áll az utasok rendelkezésére a T4B-n, ehhez jön még hét felújított kapu, tehát a nemzetközi forgalmat 16 kapunál szolgálják ki egyidőben. 16 biztonsági átvilágító sor működik lényegében 0-24-ben, ami nagyon fontos.

A ami a lényeg, mert az utas első élménye a reptéren, valamint operációs szempontból is kulcsfontosságú, az utasfelvétel. A terminál tele van check-in automatákkal, kényelmesen, célszerűen vannak elhelyezve, úgy, hogy látható legyen, melyek a kijelölt, csak a prémium törzsutasok számára használható Sky Priority check-in pultok és automaták. Mivel JFK a Delta hubja, nagy figyelmet fordítottak arra is, hogy továbbfejlesszék az átszálló-szolgáltatásokat: ezeknek két fontos eleme van: az immigration és a vám, valamint a poggyászfeladás. (Ha amerikába érkezik valaki és átszáll, akkor az első amerikai reptéren belép az országba, mintha abba a városba érkezne, leveszi a csomagot a szalagról, átmegy vele a vámon majd újra feladja – ez a rendszer.) Az immigration – azaz a bevándorlási hivatal pultjai – a sorban állás miatt érdekesek, nem kellemes dolog ugyanis mondjuk két órát sorban állni egy tíz órás repülés után. New Yorkban pedig ez eddig mindennapos volt, különösen, mert ugye Európából nagyjából egy idősávban  indulnak és érkeznek a gépek, tehát nem ritka, hogy New Yorkban egyszerre nyolc-tíz óriásgép utastömege ömlik rá – az egyébként nem kevés – bevándorlási ügyintézőre. (Ez minden más reptéren is így van.) Azonban ha sok a pult, s különböző technikákkal ésszerűsítik a sorokat, sokat lehet az ügyön segíteni.

A vám nem lényeg, de a csomag újrafeladás igen: egyrészt ez is sorban állás, ezért a modern, adott esetben félautomata pultok sokat segítenek, hiszen a csomag ilyenkor már fel van címkézve, regisztrálva van az utashoz, stb. Tehát, csak rá kell dobni a szalagra, s biztosítani, hogy az eljusson a megfelelő belföldi járathoz. Tapasztalatom szerint ez amerikában komoly banánhéj (mindig vigyél magaddal fogkefét és váltáspólót, fehérneműt a kézipoggyászban), de most továbbfejlesztették ezt a rendszert, s úgy helyezték el, hogy közel legyen a belföldi gépek csomagosztályozójához, hogy minél kevesebb homokszem kerülhessen a gépezetbe.
S akkor a nagyon fontos lényeg: a Delta legnagyobb várója, több mint 2200 négyzetméter a business- a first és a SkyTeam Elite Gold utasoknak. Itt igazi séfek által kreált ételkülönlegességeket fogyaszthat az utas – ami ritka amerikai várókban, ahol alma chips és csoki az átlag kínálat. Van sushi, sajt, finom hentesáruk, édességek, valamint kínálnak az indulás előttre tervezett menüt is, ami finom, tápláló, de könnyű és nem von el sok vizet a szervezetből.
Andrea Robinson sommelier személyében a borkínálatot is profi állította össze, s ami igazán különleges, hogy pohárral kínálnak olyan nedűkből, melyekből a legjobb éttermekben is igen ritka esetben nyitnak üveget anélkül, hogy a kuncsaft megvásárolná az egész palackot. Rendszerint top minőségű, ritka tételek az ilyenek, s azokból is legjobb évjáratok kerülnek majd a Delta várójába. Ilyen lehet például a Dom Perignon vagy a Muga Prado Enea Gran Reserva – ez utóbbit kihagyni saját életünk elleni bűncselekmény.

A várón belül a Ciroc Lounge csendet kínál, de akár irodai környezetet is, valamint egy másik helyiségben szórakoztató-lehetőségeket, mint tévé és videójáték. Az igazi szenzáció azonban a kétezer négyzetlábas Sky Deck, egy tetőterasz, amelyet az Architectural Digest-tel partnerségben fejlesztettek, Thom Filicia, a neves dizájner vezetésével. Innen remekül látni a futópályák forgalmát, egyszersmind a kényelem is maximális: kényelmes fotelek, kiszolgálás és minden van, ami a Lounge-ban. Most látni akarom, nem vitás! (Néhány képet kigyűjtöttem a post alján...)

Hogy az egész létesítmény mennyire fontos New York-nak és Amerikának, arról remekül tanúskodik, hogy miként működött együtt a privát és az önkormányzati szféra. A reptéren itt egy terminál alapvetően a légitársaság és az önkormányzati közlekedési pontokat üzemeltető cég a Port Authority of New York and New Jersey tulajdona, így van ez a JFK-n is, ami egyébként még ezen a cégen belül is egy különálló entitás. A renoválást alapvetően a Delta fizette, a hatóság pedig minden más támogatást megadott hozzá, valamint állta a saját feladatinak ellátásához szükséges költségeket. A megnyitón pedig még Bloomberg polgármester is lenygözve beszélt arról, hogy milyen fontos a városnak, hogy az egyik legnagyobb légi kapujuk, amely óhatatlanul is a város emblematikus részévé válik, jó minőségben szolghálja az utazóközönséget és kellemes élményekkel írja be magát az utasok emlékezetébe.
Öveket becsatolni, mivel a postnak vége, hamarosan landolunk a magyar valóságban! Addig is, néhány érdekes adat a kivitelezésről...

1.9 millió emberi munkaóra
1 millió gépi üzemóra
45 ezer négyzetméter építesi terület
22 ezer négyzetméter hasznos terület a végeredmény
160 ezer négyzetméter új beton
1,4 millió folyóméter vezeték
6800 méter földalatti üzemanyag cső
8785 méter poggyásztovábbító szalag t
Több mint 2300 méter mozgólépcső és mozgójárda