Frankfurt, mármint a reptér, maga mérnöki csoda. Olyan gigantikus létesítmény, amely minden magyar vállalatnál nagyobb üzemméretet jelent, s eltekitnve egy-egy időjárás okozta káosztól, németes pontossággal működik. Ritkán szoktam tévéműsort ajánlani, hiszen ez egy repülős blog, de most mégis azt teszem, miután szombatonként hosszasan követtem a Discovery Channelen az „Egy Megareptér élete” című sorozatot, amelyet kisebbfajta tévés bravúrnak tartok – lévén, nagyon is szemléletesen mutatja be azt, miként működik Európa harmadik legnagyobb hubja, s a Lufthansa otthona.

Bravúros vállalkozás bemutatni az óriási forgalmi csomópont életét. A Discovery Channel egyik stábja 55 napon keresztül forgatott a reptéren, s a világon először új képalkotási technikát alkalmazott annak érdekében, hogy szemléletesen mutathassák be a megareptér életét. Egy-egy bonyolult létesítmény működését a tervrajzok alapján számítógépek segítségével előállított 3D „röntgenképek” és videóval kevert animációk segítségével mutatják be, például azt, mi történik landoláskor és azután egy Airbus A380-as óriásgép meglehetősen csúcstechnológiás rendszereiben.

Bevétele egy évben 2,3 milliárd euró (700 milliárd forint) és a nyeresége 251 milliós (75 milliárd forint). Évente 473 ezer le- és felszálló gépet szolgál ki a London Heathrow és a Párizs Charles de Gaulle után a harmadik legnagyobb európai csomópont, s ebbe még nem számoltuk bele azt az 500 céget, amely működik a repülőtéren, a biztonsági vállalkozásokat, földi kiszolgálókat, cateringcéget, büféket, műszakiakat, stb. A frankfurti reptér összességében 78 ezer alkalmazottnak ad munkát. Ha nem is jár be minden nap 78 ezer ember, csak ennek a töredéke, az ő beléptetésük is komoly kihívást jelent.

Az egykor katonai reptérként működő létesítmény a 20 század második felében fejlődött a világ legjelentősebb közlekedési csomópontjává. A négy futópályával üzemelő repülőtér üzemeltetése önmagában mérnöki bravúr. Például az a nyolcvan kilométer hosszú, 23 ezer elektromos motort tartalmazó, csaknem harminc éves csomagszállító és osztályozó rendszer, amely  felelős a napi több százezer bőrönd mozgatásáért. Jelenleg mindössze 1,3 százalékuk tűnik el vagy késik – mondja Mark Schweitzer, a reptér szóvivője, ami nem nagy arány, de így is napi egy-két ezer darab poggyászról van szó, amit manuálisan kell az útjára téríteni újra. A poggyászok átvizsgálásában 34 kutya segédkezik, hogy a repülőgépekre ne juthassanak fel tiltott és veszélyes anyagok. 

Az évente 58 millió utast kiszolgáló légikikötő négy futópályájának mindegyikénél vagy tűzoltóállomás, hogy 170 másodpercen belül odaérjen a segítség, ha baj történik. Egyetlen tűzoltóautó egymillió euróba kerül, 140 kilométeres sebességgel száguldhat a futópályák felé, az oltóanyag gyors kijuttatását pedig két darab ezer lőerős motor segíti. Hála istennek évente talán négy komoly riasztásuk van, s az utóbbi években katasztrófahelyzetet maximum a reptér kerítésén kívül kellett kezelniük – nyugodtabb időszakokban ugyanis a légikikötő környéki utakon is bevethetők, szükség esetén.

A reptér egyébként olyan létesítmény, amelynek területén nemcsak egy autópálya halad át, de a híres InterCity Express távolsági vasút is. Ez biztonsági szempontból truváj, hiszen, legalábbis földrajzi értelemben ezek a teljesen nyilvános közlekedési létesítmények keresztülmennek a szigorúan őrzött reptéren. Sőt, a vonatnak még állomása is van a terminálépület alatt.

A reptér egyik legbonyolultabb és látványosabb történése az Airbus A380-as repülőgép hajtóműcseréje. Ehhez a mérnököknek  húszezer alkatrészt kell ismerniük, óriási daruk segítségét kell igénybe venni. Az óriásgépbe geyébként speciális eszközökkel akár 78 ezer liter üzemanyag is tankolható néhány perc alatt, a tartálykocsik mindezt abból a százötvenezer köbméteres  tárolóból szállítják, amely 15 napon keresztül biztosítja a teljes forgalom üzemanyag szükségletét. A repülőterek környezetében komoly szempont a levegő minősége: Frankfurtban a műszereken túl háromszázezer méh segítségét is igénybe veszik a levegő elemzéséhez.