Visszaváltásra váltanának
Egyértelmű és következetes szabályozásra van szükség, és támogatni kell a helyi visszaváltó rendszerek kiépülését – szögezte le Philip Schraven, a CEGROBB elnöke, aki a széles körű kommunikációs kampányokkal népszerűsítené az újrahasznosítás kevesek által ismert módját. Mint mondta, a regionális palackozó üzemek telepítése nem csak a cégek szállítási költségeit csökkenthetné, de a széndioxid kibocsátás néhány éven belül akár húsz százalékkal mérséklődhetne az átállásnak köszönhetően.
Dorette Corbey, az Európa Parlament Környezetvédelmi Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságának tagja szorgalmazta a tagországok italcsomagolási és forgalmazási gyakorlatának átgondolását, előtérbe helyezve az újratölthető palackokat, a környezetbarát logisztikai megoldásokat vagy akár a minden palackra érvényes kötelező betétdíjas rendszert. A visszaváltható üvegpalackok teljes élettartamuk alatt akár ötvenszer is újratölthetők, így kétszer annyi ideig maradhatnak forgalomban, mint a PET vagyis pille palackok, míg utóbbiak mellett például a kisebb önsúly szól – mutatott rá Dorette Corbey. A szakpolitikus hangsúlyozta, hogy bár a többször használható palackok tisztítása plusz beruházást igényel az italgyártók részéről, a mosóberendezések telepítése az emelkedő alapanyagárak ismeretében mégis kifizetődő, ha a kisebb vállalkozások megosztják kapacitásukat és költségeiket. Az EU huszonhét tagállamában a kiürült sörös, boros illetve ásványvizes és üdítő italos palackok fele szemétbe kerül, és a vezető márkák közül kevesen tervezik az újratölthető palackokra való átállást. A megoldást a több országban bevezetett kötelező betétdíj jelentheti, mellyel növekedhet a visszaváltható palackok aránya az eldobhatókkal szemben.
A konferencián a régió kis és közepes vállalkozásainak képviselői mutatták be az országukban uralkodó italforgalmazási gyakorlatot és annak jogi hátterét. A gyártók közti együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet Markus Wolf, a németországi italgyártók szövetsége, a GDB (Genossenschaft Deutscher Brunnen) képviselője. A 2002 óta létező kötelező betétdíj jelentősen csökkentette a szemetelést, és megindult az újratölthető palackok térnyerése is. A százhetven céget tömörítő GDB tagjai közös palack típusokat vezettek be, és visszaváltó hálózatuknak köszönhetően fele annyi egyszer használatos flakont dobnak piacra, mint a szövetségen kívüli német italgyártók. Mivel évi százhatvanmillió literes fogyasztásával Németország jelenleg a második helyezett az Unió ásványvíz és üdítőital fogyasztási rangsorában, bizonyítható, hogy hatékonyabb szállításszervezéssel, a regionális palackozó üzemek kiépítésével, átlagosan negyven százalékkal csökkenthető az italipar által okozott széndioxid kibocsátás. Markus Wolf további lehetőséget lát a visszaváltható PET és üvegpalackos rendszerek fejlesztésében, melyekkel csak Németországban a széndioxid kibocsátás további másfél tonnával mérséklődhet.
A konferencia magyar előadója, Varga Bálint, a Varga Pincészet kereskedelmi igazgatója a hazai üveg-visszaváltó rendszerről beszélt. Mint mondta, hazánkban, az üvegvisszaváltás három éve szűnt meg teljesen a nem alkoholos italok piacán, és csak bizonyos sörös és boros palackokért jár a maximum harminc forint körüli betétdíj, melynek pontos összegét az élelmiszer üzletek határozzák meg.
A magyar szakértő szerint a mintegy tizenkétezer magyar borkészítő cég által évente kibocsátott háromszázmillió liter ital kétharmada, főként a legolcsóbbak és a prémiumborok nem visszaváltható palackokba kerülnek. További gond, hogy az évi hatvanmillió borosüveg hat alapfajtájának rengeteg változatát használják a cégek, mivel a kilencvenes évek eleje óta nem köti szabvány a forgalmazók kezét.
A magyar rendszer gyenge pontjai közt Varga Bálint azt említette, hogy a szállítás még mindig ugyanazokban a hetvenes években készített műanyag rekeszekben történik, ezek állapota egyre rosszabb ezért ezen a területen is összefogásra volna szükség a bortermelők közt, hogy a hazai teremékek még versenyképesebbek legyenek a nemzetközi piacokon.
