A foltcsoport mérete kivételes, ritkán látható ekkora elváltozás – szabad szemmel is érzékelhető, amin most azt értjük, hogy a napfogyatkozások figyelésekor alkalmazott védőszemüvegen keresztül is látható. A foltcsoport teljes mérete nagyjából a Jupiter átmérőjének felel meg.

NASA/SDO

Szerencsére a napkitörésekkel együtt járó koronaanyag-kidobódások eddig nem a Föld felé irányultak, így nem okoztak nagyobb kárt az elektromos berendezésekben, de azért a múlt héten több helyen zavarta a rádiós kommunikációt.

A napfoltok olyan területek – az elsőt 1610-ben Galilei figyelte meg –, melyekben a mágneses térerősség erősen koncentrált. A sötét megjelenésüket annak köszönhetik, hogy hőmérsékletük mintegy 2000 fokkal hűvösebb, mint az 5700 Kelvin fokos napfelszín – ezért szokták hideg gödörként emlegetni a napfoltokat, amelyek ritkán jelennek meg magányosan, inkább csoportokba rendeződve (napfoltcsoportok) úgynevezett aktív régiót alkotnak. Egy-egy napfolt olykor egy napig él, mások több hónapig is láthatók.

A legnagyobb (X-osztályba tartozó) kitörésekkor százezerszer annyi energia szabadul fel, mint amennyit az emberiség egy év alatt felhasznál. Az aktív régiókban gyakorta koronakidobódás (CMA) is tapasztalható, vagyis a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe. Ezeknek a masszív gázbuborékoknak a tömege akár 100 milliárd kilogramm is lehet.