Az Acipenser nudiventris 22 kilós, 140 centiméteres példányát a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Gemenci Tájegységhez tartozó szeremlei Duna-szakaszon, 18 méteres mélységben fogta ki Gagyi Tibor dunai halász. Az akkor még számára ismeretlen halat, amelyről feltételezte, hogy védett, kíméletesen kiszabadította, majd élve eljuttatta Mohácsra, ahol Deme Tamás természetvédelmi őr dokumentálást követően az egyik helyi haltartó bárkában helyezte el.

A faj azonosítását neves halkutatók – köztük Sallai Zoltán – és a Halászati Kutatóintézet (HAKI) szakemberei végezték el. A specialisták egyértelműen simatoknak határozták meg, megjegyezve, hogy ez a faj a legveszélyeztetettebb a tokok közül. Az ivari bélyegek alapján tejesnek minősítették. A halat szállítótartályban további vizsgálatokra a HAKI szarvasi telepére vitték.

A simatok hengeres testű, nyúlánk hal. Eredetileg tengeri hal, de szaporodáskor az édesvizű folyókba vándorol, ahol szokatlanul hosszú időt tölt el. Valószínűleg ennek a tulajdonságának köszönhetően alakult ki az édesvízi formája. Ez a Dunában és mellékfolyóiban, a Vaskapu-szoros (Románia) felett él. A Vaskapu miatt nem tud visszatérni a tengerbe, a Vágban, a Tiszában, a Marosban ívik.

Áramláskedvelő faj, főként a nagyobb, tiszta vizű folyókban fordul elő. Táplálékát a mederfenéken található apró rákok, rovarlárvák, csigák alkotják, de a nagyobb példányok kisebb halakat is elfogyasztanak.