Eddig sem volt kicsi, 100 ezer fényévre becsülték kiterjedését. Az ötven százalékkal nagyobb méretű Tejútrendszert bemutató cikk az Astrophysical Journal című lapban jelent meg.

A 200-400 milliárd csillagból álló Tejútrendszerrel kapcsolatos felvetést közlő nemzetközi tudóscsoport a Sloan Digital Sky Survey (SDSS), vagyis a "Sloan Digitális Égboltfelmérési Program" mérési eredményeire alapozzák koncepciójukat. Az SDSS a valaha létezett egyik legnagyobb csillagászati projekt, célja a világegyetem egy szeletének rendkívül pontos feltérképezése. A program a legtöbb, jelenlegi technikával látható égitestet megörökíti, olyanokat is, amelyek akár több millió fényévnyire vannak tőlünk, vagy talán már nem is léteznek, de korábban kisugárzott fényüket még érzékeljük.

A tanulmányírók szerint a Tejútrendszer nem egy lapos tányér, hanem úgy viselkedik, mint az állóvíz, amelybe egy kavicsot dobnak és a becsapódási pontból hullámok indulnak ki. Yan Xu, a kínai Nemzeti Asztronómiai Központ kutatója szerint a galaxist körülvető csillaggyűrűt is – ami egy ilyen hullámzás során jött létre - a Tejútrendszer részének kell tekinteni.