Utolsó csata az erdőkért
Az Élőlánc Magyarországért nevű szervezet a parlament elnökéhez címzett nyílt levelében arra hivatkozik, hogy ebben a fázisban már egyedül Szili Katalin tudja megállítani a törvényalkotási folyamatot: a Házszabály értelmében a Parlament ülésének napirendjére az elnök a Házbizottság ajánlása alapján tesz javaslatot. A zöldek szerint azért kellene elhalasztani a zárószavazást, mert a gazdasági válság és a politikai krízis árnyékában a képviselők az indokoltnál jóval kevesebb figyelmet szenteltek a stratégiai fontosságú, visszafordíthatalan következményekkel járó törvényjavaslatnak, és ilyen körülmények között túlságosan nagy lehet a gazdasági érdekcsoportok befolyása a formálódó szabályozásra.
"A módosító indítványok nagy száma, és a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának figyelmeztetése is arra int, hogy a törvénytervezet – bár tartalmaz előremutató elemeket – mégsem biztosít kellő garanciákat a fenntartható fejlődés, a biológiai diverzitás szempontjából kiemelt szerepet játszó erdei ökoszisztémák védelmére, hosszú távú fennmaradására - fogalmaz a nyílt levél. Az Élőlánc - összhangban a tervezetről korábban hasonló véleményt formáló WWF-fel illetve a Magyar Természetvédők Szövetségével - azt javasolja, hogy a végszavazás előtt a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács érdemben tárgyalja meg a tervezetet, és tegyen javaslatot az átfogó garanciák beépítésére.
A zöldek elsősorban azt sérelmezik, hogy amennyiben a tervezet törvényerőre emelkedik, Magyarországnak a következő évekre (vagy évtizedekre) olyan erdőtörvénye lesz, amely továbbra is lehetőséget ad a tarvágásra, a talaj ökoszisztémáját tönkretevő tuskózásra, illetve az állami tulajdonban lévő erdők eladására, ami európai összahasonlításban is meglehetősen retrográd hozzáállásnak számít. Ráadásul - ahogyan azt a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa is megállapította - a jogszabály alig vesz tudomást róla, hogy az erdő nem csak termelési ág, hanem élőhely és szociális környezet is, ez pedig az alkotmányosság próbáját sem feltétlenül állja majd ki.
A természetvédők egyébként további kifogásokat is megfogalmaztak, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy a tedrvezet nem tiltja meg kategorikusan az invazív fafajok telepítését, nem gondoskodik az eddig telepített "jövevények" terjedésének megakadályozásáról, és megszünteti a természetvédelmi hatóság szakhatósági közreműködését – ami a védelmi szint csökkenését eredményezi, és szintén alkotmányos aggályokat vet fel
Háttérbeszélgetéseken a hazai környezet- és természetvédők borúlátóan ítélik meg a szabályozási kilátásokat, elsősorban azért, mert a gazdasági érdekeknek zöld utat adó terveket erős politikai hátszél segíti. Az állami erdőgazdaságok kiváló káredpihentetőnek számítanak, a részvénytársaságok igazgatóságai és felügyelőbizottságai tele vannak volt és jelenlegi politikai potentátokkal. Ezeket a tisztségviselőket ráadásul jól meg is fizetik (a legjobban fizetett állami tisztségviselők nemrég nyilvánosságra került listáján számos erdőgazdasági vezető neve is felbukkan), amit az érintettek nyilvánvalóan a cégek érdekeit szolgáló politikai lobbizással tudnak a legegyszerűbben viszonozni. A politika és az "erdőipar" ilyetén összefonódását az erdőgazdaságoktól elvárt profit legitimálja, amit hosszú távon csak úgy lehet biztosítani, ha a törvény fakitermelő vállalkozásokként kezeli az erdőket.
