Új hullám borzolja az internetet
A ma elterjedt, haladónak számító online kommunikációt a közösségi oldalak, üzenőfalak és a fájlmegosztás jellemzik, és persze a valós idejű csevegők színesítik a palettát. A Google-nál azonban két évvel ezelőtt elkezdtek egy projektet, ahol abból a kérdésből indultak ki: vajon hogyan nézne ki az email, ha ma találnák fel? A vállalat fejlesztői a cég technológiai konferenciáján, idén május végén, San Franciscóban a Google-ra nem jellemző módon jelentették be jó előre újdonságukat, a beszélgetések „új hullámát”, a Google Wave-et.
Ez immár a sokszereplős együttműködés és beszélgetés oldaláról közelíti meg a dolgokat. Ebben a rendszerben egy központi szerveren tárolják a tartalmakat, ezt nyitja meg minden felhasználó, és ezeket lehet megosztani is, felrakni blogba, kirakni megosztóportálokra stb. Az „új hullám” indítója meghatározza, hogy kiválasztott partnerei közül ki láthatja az általa közzétett anyagot, ki írhat hozzá kommentárt, akár minden mondatához mást és mást. A beírt szöveg azonnal látszik, ez viszont teljesen új élmény. A valós idejű együttes munka a Wave egyik legnagyobb technológiai újítása, de nem veszélytelen – mondják a kritikusok. A tartalomban természetesen nemcsak szöveg, hanem dokumentumok, képek, filmek, zenék lehetnek, hiszen egy komplett fotóalbumot is csak addig tart „áthúzni” egy mappából a megosztható „hullámba", míg ezt a sort elolvasni. Egy-egy hullám tartalma utólag is szerkeszthető.
Olyan a „hullámzás Google módra”, mint egy nyüzsgő osztályterem, ahol valaki a táblára rajzol, mások beszélgetnek, néhányan egy könyvet nézegetnek, és közben mások matekfeladatokat oldanak meg. Aki belép az ajtón, választhat, mibe kapcsolódjon bele, de elkezdhet egyedül is zenét hallgatni.
– Egyértelműen hasznos és az oktatást segítő eszköznek látom a Wave-et, hisz az osztálytermen kívüli, közösségi tanulásé a jövő, és ez a „hullám” egy megfelelő virtuális teret ad. A brit iskolákban például már 98 százalékos az interaktív oktatási táblák elterjedtsége, ott most a tanár-diák-szülő (!) együttműködés elektronikus változatát próbálják bevezetni. Hullámzó sikerrel – mondja stílusosan Tarnavölgyi Gábor, az Interaktív Oktatástechnika Portál alapító főszerkesztője a platformról.
A sok megosztott információ-hullám híre persze felkavarta a világhálót. Sokak szerint ez nem újdonság, hanem a korábbi alkalmazások újragondolása, hisz a Google Docs, a Google Talk, a Picasa webalbum stb. szintén ezeket a közös, visszakereshető, beszélgetős dokumentumkezelést nyújtja már jó ideje.
A sok hálójáró mellett a rosszindulatú, pénzéhes spammerek, az adathalászok és az erőszakos, álruhában gyerekekkel „bájcsevegő” bűnözők is lesik az alkalmat, hogy „hullámokat" indítsanak, vagy azokat meglovagolják. A biztonsági korlátozásokról a program kipróbálása előtt nem sokat lehet tudni, mint ahogy arról sem, mi történik, ha elromlik a központi szerver, és az összes ott tárolt és megosztott, hullámokat gerjesztő információ egyszerre válik elérhetetlenné, ahogy többször előfordult a Gmaillel is mostanában.
Sok még a kérdés, és sokféle lehet a válasz. Vannak, akik az email végét jósolják, és az új platform forradalmi hatását várják, de például a hazai netezőket nem kell félteni a „hullámzás" sodró erejétől: egy nem házilagos felmérés szerint Gmailt rendszeresen használók sem mind ismerik a Google Talkot, a Twittert vagy a blogok kommentárjaiban rejlő információs kincset. Nincs idejük, nem érdekli őket, nem tanítják nekik, nincs kivel netezni, és nem is mindig van mit megosztani.
A Cisco napokban közzétett világméretű felmérése szerint azonban „jelenleg egy „hálózati nap” – a hálózaton párhuzamosan végzett tevékenységeket összesítve – 36 órából áll. 2013-ra ehelyett már 48 óráról fogunk beszélni – áll a Visual Networing Index című jelentésben.
Gerényi Gábor, a Magyar Tartalomipari Egyesület elnöke szerint „a helyzet az, hogy én sosem a felhasználót hibáztatom, ha egy eszközt nem tud kihasználni, hanem a fejlesztőt. Ha nem fogják fel azonnal, ránézésre a működési modelljét, akkor azt rosszul tervezték.
A tervezés során kell a legteljesebb átláthatóságra, minimalizmusra törekedni, ami iszonyatosan nehéz, mert egymásnak ellentmondó szempontok közül kell válogatni. A Google Wave sikere egyelőre kétesélyesnek tűnik: nehéz elképzelni, hogy egy ennyire bonyolult folyamatot hogyan lehet majd egyszerűre leképezni.
