Ezt követően olyan feltételezések születtek, hogy az ISON nem élte túl ezt a közelséget. Ahogy Ikarosz, úgy az üstökös számára is végzetes volt a napközelség. Majd néhány órával később, valami fényes jelent meg a Nap mellett, ami azt jelenti, hogy az ISON magjának egy darabja túlélhette a napközelséget. Ez a valami egyre fényesedik, tehát kizárt, hogy az csupán a csóva maradványa lenne. Hogy látunk-e valamit december első hetétől az égen, az attól függ, hogy mennyit fényesedik a továbbiakban.

Karl Banttam, a NASA szakértője azt írta, hogy a mag egy darabja egyben maradhatott és az arról elpárolgó víz és szilárd anyagok hozták létre az űrszondák felvételein látható fénycsóvát. „De nem tudjuk, hogy mekkora ez a mag, ha egyáltalán erről van szó.  Ha ez a valami a további napokban is fénycsóvát húz, esély van arra, hogy esetleg szabad szemmel is megpillantsuk az éjszakai égbolton” – idézte szavait a BBC.