Itt a távirányítású zombipatkány
Először sikerült a Harvard Egyetem kutatóinak gondolatokkal irányítani... nos, egy patkány farkát. A kísérlet így is áttörésnek számít az agy-gép, illetve agy-agy közötti digitális információáramlás kutatásában, különösen, hogy ez volt az első "nem invazív", vagyis fizikai beavatkozás ("agylékelés") nélkül létrehozott kapcsolat ember és állat agya között. Az agy-agy interfész (brain-to brain interface, BBI) továbbfejlesztését az Extremetech cikkében már az emberek közötti telepatikus kapcsolat előszeleként tálalta – azzal a megjegyzéssel, hogy barátok között még mindez jól hangzik, egy agymanipulátor fasiszta diktátor esetében már sokkal kevésbé. Itt még szerencsére nem tartunk, még ha az emberi agy és a számítógép közötti interfészek fejlesztésében komoly eredmények születtek is az elmúlt évtizedben.
Hé, tegyetek le!
A technológia alapja – erősen leegyszerűsítve –, hogy az agyi impulzusokat számítógép számára értelmezhető parancsokká lehet fordítani. Így tudtunk például már 2004-ben mentális pingpongot játszani számítógépen, majd 2005-ben az egér kurzorát mozgatni, később műprotéziseket, robotkarokat, mostanában már komplett robotokat vezérelni. Ezt részlegesen már majmokkal is megcsináltuk (a robotkar mozgatásánál tartanak már az állatos kísérletek). Hogy fokozzuk, a Hasonmás, vagy az Avatar című sci-fikben is megálmodott technológiához is közel járunk már. Egy izraeli diák például olyan magabiztossággal irányít gondolataival egy humanoid robotot, hogy önkéntelenül felkiáltott, amikor az elesett robotot felemelték: "Hé, tegyetek le!" Ez a robot még csak alapvető mozgási parancsokat értett, de idén júniusban a Minnesota-i Egyetem egyik kutatócsoportja bejelentette, hogy nekik már egy helikoptert sikerült egy akadálypályán átreptetni gondolatvezérléssel.
Agyhackerek kora
Már feltörni is sikerült ezt a rendszert, egy mit sem sejtő önkéntes agyából egy hacker így szedte ki a PIN kódját (ha egy ismerős képet, ez esetben számsort látunk, az agyunk jól felismerhető rezgésmintákkal reagál, így gyakorlatilag bármilyen érzékeny információt ki lehet nyerni az agyból egy megfelelő letapogató műszerrel és egy feltört szoftverrel, feltéve persze, hogy az alany a számsorok nézegetése közben nem a nagymamájára gondol folyamatosan).
A parancs az parancs
Ha meg tudjuk fejteni a vizuális ingerek kiváltotta elektrokémiai reakciókat, és képesek vagyunk az elménkkel így mozgási parancsokat továbbítani, a következő kihívás, hogy ezeket parancsokat egy másik agyra kötött vevőegységnek továbbítsuk, amely visszakódolja az adást, és reakcióra kényszeríti a fogadó fél elméjét is. Innentől válik igazán hajmeresztővé a történet – bár nem szó szerint, mivel többnyire kopaszra kell borotválni a kísérleti alanyok fejét.
Majmok a hálón
Állatkísérletekben már jól állunk, összekapcsolt majmokról és interneten kommunikáló – mozgató és érző információkat cserélő – patkányokról már korábban is írtunk. Most viszont már az ember-állat interfészeknél tartunk – a pingvineket irányító Joker világában –, amitől már tényleg "csak" egy ugrás az ember-ember kapcsolat, vagyis a digitális /szintetikus telepátia.
Zombi rovarok támadása
Persze nem lenne kerek a világ, ha a katonai kutatóintézetek ne csaptak volna le a lehetőségre. Patrick Degenaar, a Newcastle-i Egyetem neurobiológusa néhány hónapja már egy olyan hadsereget vizionált, ahol ember által idegimpulzusokon keresztül távirányított, génmódosított rovarokat vagy apró emlősöket alkalmaznak felderítő vagy támadó bevetésekben. A többségében katonai célú kutatásokat végző amerikai DARPA már nevében is kisérteties "Néma beszéd" projektében pedig az egyes szavakra jellemző EEG-görbék szétválasztására alkalmas "gondolatolvasó sisakon" dolgozik, vagyis a szavak – és persze rádió – nélküli kommunikáció megvalósításán.
Mukodj!
Ebben a folyamatban fontos állomásnak számít a Harvard-i Egyetem patkányos kísérlete. Ebben a kísérletben önkéntes homo sapiensek fejére elektródákkal egy EEG – a neuronjaink elektromos aktivitását regisztráló elektroencefalográf – alapú interfészt kapcsoltak. A (ketaminnal lenyugtatózott) patkányokra pedig egy másik interfészt kötöttek, ezzel vették az első interfészből érkező parancsokat, amik alapján fókuszált ultrahanggal, célzottan stimulálták a patkányagynak a farok mozgatásáért felelős területét. Az agy-gép és a gép-agy interfészek továbbfejlesztésével már nagy pontossággal sikerült az ingerületátvitel, 94 százalékban sikerült megmozdítani a patkányok farkát, a folyamat másfél másodperc alatt ment végbe.
Vibrálásból rángás
A kísérletben az önkénteseknek egy képernyőre fekete-fehér vibráló köröket vetítettek, szürke háttérrel. A kép különböző frekvenciákon vibrált, hogy az EEG könnyebben felismerje a látóidegeink által továbbított jeleket. Az alanyoknak először félre kellett nézniük, majd pislogás nélkül öt másodpercig bámulniuk a képernyőt, majd megint félrenézni. Mindezt hússzor ismételték meg, hogy az átalakított EEG biztosan felismerhesse a vizuális inger keltette, meghatározott frekvenciájú impulzusokat. A rendszer kifejezetten a vibrálásra volt "kiélezve", és amint felismerte a mintázatot, az interfész "csóválási" parancsot küldött a patkány fejére szerelt néhány centis "vevőegységnek", az pedig besugározta a jelet a patkány agyába. Szerencsétlen rágcsáló pedig szófogadó zombi módjára teljesítette is a parancsot, gyakorlatilag önkívületi állapotban mozgatta a farkát.
Még nem a farok csóválja
A kísérlet annyiban azért még aránylag "kezdetlegesnek" tekinthető, hogy az ember nem a farokcsóválásra gondolt – ezt a bonyolult gondolatot a számítógép még nem ismerné fel, "csak" egy vizuális minta indította be a folyamatot. A Harvard kutatói szerint elméletben lehetséges a közvetlen gondolatvezérlés is – a példánál maradva: csukott szemmel irányítani egy másik agyat –, de ebben a kísérletben kifejezetten az állatra kötött jelvevőre, különösen a fókuszált ultrahangos technológiára koncentráltak.
Ez a kísérlet egyik legnagyobb eredménye: annak bizonyítása, hogy lehetséges nagy pontosságú ultrahangsugárzással ingerelni az agy egy-egy parányi területét. A patkányos kísérletben ráadásul csak alapvető mozgási parancsokat továbbítottak, az absztrakt gondolatok átvitelétől még messze vagyunk. Attól sem kell tartanunk egyelőre, hogy géppel irányítanának embereket – ehhez nem tudunk eleget az agy működéséről. A zombi-apokalipszisre tehát még várni kell – legalábbis azoknak, akik néha felnéznek még az okostelefonjuk képernyőjéről.
