Korábban két lehetőséget latolgattak. Az egyik szerint a világban élő ősmadarak mindenütt fogatlanná váltak, de egymástól függetlenül vesztették el fogaikat, mert ez volt a legelőnyösebb az evolúció során. A másik lehetőség, hogy az összes mai madárnak egy közös, fogatlan őse volt. Az új eredmények az utóbbi teóriát támasztják alá.

Ehhez a rendelkezésre álló minták géntérképezése segített. A kutatók először hat génre szűkítették a folyamatért felelős gének számát, amelyek az összes vizsgált madárban 116 millió éve veszítették el gyakorlati jelentőségüket, miközben a krokodilokban máig van funkciójuk.

A kutatók szerint a fogak elvesztése és a csőr kialakulása egy kétlépcsős mechanizmus szerint történt. Az első szakaszban a fogak kihullottak és elkezdett egy részleges csőr kialakulni az alsó és felső állkapocs elülső részén. A második szakaszban folytatódott a fogak eltűnése, miközben az állkapocs elülső részén lévő csőr hátrafelé kezdett fejlődni.