Szárazföldön szült a bálna
Az eset persze nem mostanában történt, hanem nagyjából 47 millió éve. Egy ugyanahhoz a fajhoz tartozó hím és vemhes nőstény csontmaradványait még 2000 és 2004 között találták meg Pakisztán területén, de a kutatási eredményeket csak most hozta nyilvánosságra Philip Gingerich, a Michigan Egyetem őslénykutatója. A terepi munka során először csak egy kis fogat találtak, melyről a kutatók azt hitték, egy kisméretű kifejlett egyedről van szó, ám amint bordacsontok is előkerültek, világossá vált, hogy a két csont nem ugyanahhoz az állathoz tartozik. Az eredeti méretét tekintve 2,6 méter hosszú nőstény maradványai között egy 33 cm hosszú, csaknem kifejlett magzat csontmaradványait találták meg, többek között a koponyáját, melyeknek igen jó állapota azt sejteti, hogy nem felfalt zsákmányról van szó.
A Maiacetus inuus tudományos névre keresztelt faj eddig ismeretlen volt. Ideje java részét a vízben töltötte, de csökevényes lábai arra utalnak, hogy pihenni, szaporodni és szülni kijárt a szárazföldre, bár hosszabb sétákat nemigen tett; ahhoz túl nagy volt a súlya a lábai teherbírásához képest.
A magzat „fejjel előre” testhelyzete különbözik a modern bálnákétól, ebből pedig arra következtetnek, hogy az emlősökhöz hasonlóan szárazföldön született meg, hiszen így már a szülés során levegőt vehetett. Az, hogy a magzatnak fogai voltak, arra utal, hogy röviddel megszületése után nemcsak anyatejen élt, hanem már többé-kevésbé önálló volt, vagyis saját maga ejthette el halakból álló zsákmányát.
Az anyától és magzatától egy kilométerre találták meg a hím csontmaradványait, kiváló állapotban. Fennmaradt néhány farokcsontja is, sőt valószínűleg ujjak is voltak a lábán. A hím kb. 12 százalékkal nagyobb lehetett a nősténynél. A ma élő cetféléknél a nemek közötti méretkülönbség elég változatos; némely fajnál a nőstény, másoknál a hím nagyobb.
